Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kriza Ildikó: A pétfürdői református egyházközség a háborúban és a kommunizmus idején
Egyháztörténet felekezetek együttélése zett 1924-ben, de végzettsége ellenére rövid szünetektől eltekintve állástalan diplomás volt. Ravasz László püspök személyes tanácsára lett hitoktató, és így egyike az első női hitoktatóknak, akik a budapesti református teológián szereztek képesítést. A 20-as években a belmisszió az egyházi élet fontos része volt. Ennek keretében szervezte meg a budapesti Református Teológia a hitoktatói képzést. Két alkalommal, 1925/26 tanévben és 1928/29 tanévben nyílt lehetőség az önként jelentkezők előtt, ha volt már pedagógiai képesítésük, hogy hitoktatói diplomát kaphassanak. Az egyház célkitűzése az volt, „hogy a hallgatóknak az egyházias belmissziói munkába szükséges ismereteket és lelki felszerelést nyújtson a lelkészjellegű egyénekkel el nem látható vallástanítási szolgálatra, megfelelő előkészítésben részesítsen olyan férfiakat és nőket, akiknek tanítói képesítettségük van". 2 ' Dósa Klára ebben a szellemben lett az egyház elhivatott szolgája. 1940-ben, férjét követve Pétre költözött, és rövidesen a helybeli népiskola református gyermekeinek ő oktatta a hittant az 1943-as bizonyítványok tanúsága szerint. Akkor egy-egy osztályban két-három gyermek volt református, az oktatásukat nehéz volt az öt km-re lévő Várpalotán tanulókkal egyeztetni, így került sor az alkalmazására, fizetés nélkül. 24 A háborúban 1939-43 között, Pétfiirdő viszonylag védettségben élt, és az egyház is betöltötte a maga szerepét. A református közösség életrehívásában kulcsszerepe volt Dósa Klárának, aki széles baráti és egyházi kapcsolattal rendelkezett. Számíthatott Szabó Imre az első budapesti ref. esperes, fasori lelkész segítségére. Az ő felesége, Tamás Éva kolozsvári iskolatárs, jó barát volt. A másik fasori lelkész, Dobos Károly és felesége Ágoston Ilona SDGben 25 végzett munkában vált segítőtárssá. Mellettük a szülőföldről ismert Muzsnay László teológiai tanár szintén személyesen nyújtott segítséget a pétfiirdői szórványegyháznak az alkalmankénti szolgálattal. A péti református fiókegyház életének első híradásra méltatott eseményére 1943. december 12-én került sor, a vasárnapi iskola megnyitásakor, amelynek szervezését, irányítását Kriza Kálmánné, Dósa Klára vállalta. Egykorú híradások maradtak fenn arról, amikor a budapesti, fasori lelkész Pétfürdőn hirdette az igét, és a fasori ifjúsági kórus szereplése ünnepi hangulatot vitt a kicsi településre: „December 12-én a budapesti fasori református egyház közreműködésével magas színvonalú református napot rendeztünk Pétfürdőn." Vendégek között volt Dobos Károly lelkész, Szabó Éva teológa, Szabó Dénes karnagy és kórusa. „Az egész napos program, bábjáték, kórus szereplése az egész közösségnek, nem csak a reformátusoknak szólt. A szereplőket a gyár saját vendégeinek tekintette, és a műsoruk utáni köszönetnyilvánítás túlnőtt a várakozáson." 26 Szabó Éva teológa, a későbbi sárbogárdi lelkész, nyitotta meg az egész napos programot és az ő feladata volt foglalkozni a gyerekekkel. Ezzel kezdődött a belső szerveződésű egyházi élet. Az idézett rövid híradás az egyetlen bizonyíték arra, hogy 1943-ban megvalóóó