Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kriza Ildikó: A pétfürdői református egyházközség a háborúban és a kommunizmus idején

Egyháztörténet, felekezetek együttélése ről a várpalotai adatok sokáig stagnáló számainak hirtelen növekedéséből közvetve informálódhatunk. Az 1933-ban önállósodott vegyi üzem és a mű­trágyagyár, később az olajfinomító, valamint egyéb üzem alkalmazottainak letelepedésével ütemesen gyarapodott Pétfürdő." 1 A háborúban hadiüzem­ként működött, később a „szocialista vegyipar"-ban élvezte a kiemelkedő szerepet a megkülönböztetett állami támogatással együtt." 1932. után, a vegyi üzem szervezésével egyidejűen az ország különböző ré­széről toborozták a gyár alkalmazottjait. A munkások nem csak a környező falvakból jöttek, hanem távoli, munkanélküliségtől szenvedő alföldi telepekről. 12 A mérnökök egy része a 30-as évek ádobosaiból (ADB) került ide. A betűszó jelentése: Állástalan Diplomások Bizottsága, amely mára elfe­lejtődött, de a Horthy-korszak egyik súlyos gondjának, a munkanélküliség­nek a bizonyítéka. A gazdasági válság következményének említése azért in­dokolt,' 1 mert az új település létrehozásakor ezek az emberek az otthonte­remtés emberi igényével kerültek erre a helyre. 14 A gyárteleptől kissé távolabbi külső lakótelepet a modern építészeti elvá­rások szerint tervezték. A sakktábla elrendezésű utcák között, egy kissé ma­gasabb dombon épült a templom, egyszerre a lakóházakkal. Az ország és a helybeli lakosság vallási megoszlása miatt római katolikus templom készült." Kisebb számban voltak a reformátusok és az evangélikusok. A már működő és a jó feltételek között virágzásnak indult település refor­mátus lakói körében a 40-es évek elején megfogalmazódott az óhaj saját, önálló egyházközség létrehozására. A háború miatt a vegyi gyár jelentősége megnőtt, hadi üzemmé nyilvánították és ezzel összefüggően a mérnökök, munkások felmentést kaphattak a katonai szolgálat alól. A háborús konjunk­túra idején jelentősen emelkedett az alkalmazottak keresete, 16 nőtt az élet­színvonal, fokozódott a kultúra iránti igény. 17 A református egyházi élet a háborúban A református vallásúak Várpalotához tartoztak, és az ottani lelkész, Höl­gye Endre látta el a szolgálatot. Kéthetenként tartott istentiszteletet az álla­mi népiskola tantermében, a közbeeső heteken gyári autóbusszal jutottak el a hívek Palotára a templomba. IS A keresztelés, temetés, esketés is ott történt. A betelepüléssel gyorsan gyarapodó református lakosság 1943-ban a Dunán­túli Református Egyházkerület püspökéhez fordult és kérte a gyülekezet önállósulását. Törekvésüket támogatta a gyári vezetőség és a főként mérnö­kökből, értelmiségiekből, köztiszteletet élvező emberekből szerveződött presbitérium. Az igazgatóság 1942-ben a református templom helyét a kato­likus templom szomszédságában, a „templomdombon" jelölte ki, amely köz­pontja volt a gyári munkások számára épített újtelepnek. 64

Next

/
Thumbnails
Contents