Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések zökre, melyek menedéket jelentenek a betegségekben, kiváltképp a pestissel szemben. Tours-i Szent Gergely kifejtette, hogy a szentek ereklyéi, illetve azok a tárgyak, melyekhez a szentek hozzáértek, elősegítik a csodát. Az ereklyék köré ceremóniák szövődtek, elrablásuk a 15. századig gyakori jelenség volt. Ráadásul ez utóbbi mögött kegyes cselekedetet értettek a kortársak. A testükben eltorzult bénák, nyomorékok, leprások, himlősök, szifiliszesek vagy a magas láz miatt szétfolyt erő, fekete foltokkal borított pestises ember-torzók látványa felerősítette a betegek védelmét szolgáló szentek, szent ereklyék tiszteletét. Mindezen kultuszokat naturális igénnyel megfogalmazott táblaképeken vagy freskókon ikonográfiái programokká is fogalmazták a 14-18. században. Krisztus sebei és a sebek kultusza önálló képi és liturgikus programot alkottak.

72 A Mater dolorosa ábrázolások, ahol a Fájdalmas Istenanya a szenvedés jegyeit viseli, ezen képi programok mintájára születtek, Krisztus szenvedéseinek analógiájára.

7

' A sebek ábrázolásának elterjedését az 1423-as kölni zsinat mozdíthatta elő, mely ünnepét is elrendelte. Krisztus szenvedése oltárt említenek a források a Zólyom megyei Nagyszalatnán

74 1481-ből és Sopronban

75 1521-ből. Krisztus öt szent sebét ábrázolta az 1480 körűire datált telkibányai oltár.

76 A magyar emlékanyagban a Fájdalmas Szűz ábrázolás a nagyőri

77 egykori Mária-oltár tábláin (1450 körül), passió jegyekkel ellátva a mateóci

78 oltáron látható.

74 A sebek tisztelete igen szervesen kapcsolódott néhány szent kultuszához is. Itt most elsősorban nem a vértanúszentek legendáinak véresebb ábrázolásaira gondolok, hanem olyanokra, melyeken a seb, a fekély önálló témaként jelent meg. Szent Erzsébet ikonográfiájához szervesen kapcsolódott a leprás, fekélyes beteg fiirösztésének ábrázolása (pld. Kassa, Marburg, Bártfa, Szmrecsány, Ofehértó, Nagygalambfalva).

80 A leprás-legendáról, a férje ágyába fektetett bélpoklosról a ferences Temesvári Pelbárt prédikációiban (Pomerii sermorum de Sanctis 1489, Stellarium, 1483), magyarul az Érdy-kódexben (1527) és a Tihanyi-kódexben (1530-1532) olvashatunk.

81 Fekélyes betegek ápolását végezte Árpád-házi Szent Margit, melyről a szent legendájának 1510-es magyar nyelvű változata is részletesen beszámolt.

82 Szent Márton a leprás koldusnak adta át köpönyegét, a szent ezzel a jelenettel vált vizuálisan és felismerhetővé a hívek által.

83 Szent Rókus attribútuma a lábon tátongó seb vagy a pestisbubó

84 volt, Szent Sebestyén pedig a sebzések legkülönfélébb példáit szemléltette.

85 A sebkultuszhoz kapcsolódtak a misztika legkorábban jelentkező emlékei is, vagyis a misztikus feszületek. A téma ferencesek általi propagálása Szent Ferenc stigmatizációjával (1224) és a jelekhez főzött mennyei interpretációival hozható öszszefüggésbe. Az ütlegelések és a szögek által okozott sebzések (stigmák) kultuszának kialakulását Szent Ferenc mellett Szent Brigitta látomásai is erősítették.

86 A stigmatizáció magyarországi kultuszáról már a 13. századból fennmaradtak források, a krisztusi stigmák első magyar viselője pedig 382