Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések lyekre a sebész terpentines borogatást tett. Másnap azonban a beteg lehúzta a „flastromot" és a baloldali bubót, mely még egészen kemény és éretlen volt, késsel felvágta; a negyedik nap a bubó elkülönült környezetétől és ekkor a fiú apja szabóollóval kivágta a bubó gyökerét és a kivágott mirigyet elásta. A páciens hamarosan meg is gyógyult. Kecskeméten, mikor meghallották, hogy Szegeden a sebészek a betegeknek valamiféle italt adtak és ezután a betegek nagy része meghalt, a pestisesek nem voltak hajlandók az orvos utasításait végrehajtani. A pestises házakba nem engedték be a borbélyokat, hogy a betegeket lazarétumba szállítsák.

66 Az 1737. előtti pestisjárványoknál általános szokásnak volt tekinthető a „futás" vagy a „helybenmaradás" stratégiájának megválasztása. A városok, ha megtehették bezárkóztak, hermetikusan elválasztották magukat a külvilágtól. Kisebb közösségek általában a „futást" választották. A veszteglőhálózat bevezetésével azonban ez a választási lehetőség már nem kínálkozott ilyen egyértelműen. A vesztegzár alkalmazása egy merőben új stratégiát jelentett. Első ránézésre persze azt is mondhatnánk, hogy a „futás" hiábavalóságát prédikálok hasonló következtetésre jutottak, és a „politia" eszközeivel ők is a „rendet", a „helybenmaradást", a veszteglést próbálták alkalmazni. Ám alapvető különbséget találunk egyrészről a prédikátorok és az orvosírók munkái, a mindennapi gyakorlat, másrészről a hatalom rendteremtő elvei, vagyis a vesztegzár alkalmazása között. Michel Foucault írja: „A pestis, mint a rendetlenség valóságos, egyszersmind képzeletbeli formája orvosi és politikai összefüggésben van a fegyelemmel. A fegyelmező rendelkezések mögött a 'fertőzés', a pestis, lázadások, bűncselekmények, csavargás, szökések, felbukkanó majd feltűnő, rendetlenségben élő és meghaló emberek kísértenek. Ha igaz, hogy a lepra olyan kizáró rituálékat váltott ki, amelyek bizonyos mértékig mintául szolgáltak a nagy Elzárás általános formájaként, akkor a pestis viszont fegyelmező sémákat hozott létre. Az emberek közötti határozott és bináris felosztás helyett megköveteli a többszörös elválasztásokat, az egyéniesített elosztásokat, a felügyelet és az ellenőrzés mélységében való megszervezését, a hatalom fokozását és szétágazását. [...] a leprást kivetik, [...] a pestiseseket aprólékos, taktikus hálóba fogják."

67 A prédikátorok és az orvos-írók túlélési stratégiái azonosnak is mondhatók, mivel megadták a „futás" vagy „helybenmaradás" választásának lehetőségét. Az orvos-írók leggyakrabban a fizikai menekülést, a prédikátorok a lelki megbékélést hirdették. Az ő elzárási stratégiájuk a bináris felosztás elvén működött. A 18. század előtti magyarországi gyakorlatban csak a lazaretumokba zárást, a betegek elkülönítését végezték el. A szétválasztás határa egészséges és beteg, saját és idegen között húzódott.

68 Ezt a bináris elven működő elkülönítést, mely a helyi közösségek társadalmi kontroliján alapult, felváltotta egy olyan állami kontroll, mely a vesztegzár intézményével egy Magyarországon korábban alig ismert gyakorlatot honosított meg. A 380