Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések kül való hely, földetlen föld?"

55 Pápai Páriz Ferenc 1690-ben a „futás" stratégiája mellett másik megoldást is javasolt. Ez a megoldás azokra vonatkozott, akik nem tudtak elmenekülni, vagyis kénytelenek voltak magukat a hatóság kényszerének alávetni, és a pestises időkben a városi elöljárók intézkedéseit betartani: „Szabad-é a pestistől futni? - nem lehet egyebet, hanem: németnek szabad, de nem magyarnak, mert amannak is szép rendtartása és uzusa vagyon [...] Ezek a politikai orvoslások, noha bizony valóban politiat kívánnak és szép szokott rendet, másképpen mindezek, amiket mondék, az atyafiúi szeretetnek nagy sérelme és csorbája nélkül véghez nem mehetnek.'"

6 Fridrik Adolf Lampe már idézett munkája azt is szemléltette, hogy kiknek kellett a helyükön maradniuk, milyen feladatuk és kötelességük volt a magisztrátusi tisztségviselőknek, lelkészeknek, tanítóknak, orvosoknak, „betegek körül forgolódóknak'V

7 A Pápai Páriz által említett „Politiai rendtartást", vagyis a „helybenmaradás" követelményeit, Lampe fejtette ki legteljesebben 1741-ben megjelent munkájában. Arra a kérdésre, hogy kik futhatnak és kik maradhatnak helyben ez a munka igen részletes útmutatást ad: „Három rendbéli Személyek vágynak, kik, az uralkodó Halálnak idején, illő, hogy a' magokéiról gondoljanak. Először azok, kik magokat el vonnyák arról a Helyről az hová a' Dög halál beesett. Másodszor A' Közönséges Hivatalban helyheztetett személyek, kikre a Köz Jó bizattatott. Harmadszor Különös személyek, kiknek kötelességek, tsak a' magok Házára, cselédeire, s szomszédira terjed ki." Lampe szerint tehát a következő személyek futhatnak: 1. jövevények és idegenek; 2. „a betegségre hajlamosabb természetűek", „Kik, az ö gyenge természetek miatt, több veszedelmek alá vétettek, és a forróságra s a fel-gyúlladásra hajlandóbbak"; 3. A nőtelenek; 4. „Kik az ö tselédeikkel, valami bizonyos helyhez nem kötelesek." Lampe szerint először is a következő személyeknek kötelessége maradni: 1. „A Magisztrátus avagy Tisztviselőknek; 2. Tanítók, Lelkészek 3. Az Orvosok 4. Betegek körül Szolgálók". Másodszor azoknak kötelessége maradni, akik 1. „A Házi tselédes gazdák, a' magok Házoknak gondját nem könnyen hagyhatják el"; 2. „Szintén úgy a' bérben fogadott Szóigák, az ö Urokat el nem hagyhatják."

58 Mint említettem pestis idején egy „nagy teljesítményű reflektor", erőteljes társadalmi kontroll, irányul az emberekre. Ha egy betegnél felmerül a pestis gyanúja az egészségesek nagy része elhúzódik tőle. A társadalom kirekeszti, lazaretumba kényszeríti a beteget. Ez a kirekesztő mechanizmus a középkor folyamán a lepra elleni védekezésként jött létre.

54 Pestis idején ugyanezt az eljárást alkalmazták azzal a különbséggel, hogy a pestis nem lappangó betegség volt. Mivel a népességre hirtelen csapott le, a kirekesztő eljárás jóval drasztikusabb volt és egyidőben nagyobb néptömeget érintett. Abban is különbözött a leprától, hogy a járvány hírére még el lehetett menekülni, vagy fel lehetett készülni a fogadására. Ebben a kirekesztő mechanizmusban a „sa378