Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Nagy Varga Vera: Egyházjogi és liturgia-történeti adatok a kereszteléshez fűződő szokások kutatásához

Egyháztörténet, felekezetek együttélése szó származéka, így tulajdonképpen a kereszt jelével megjelölni a szó jelentése. Szent István által a pécsváradi monostornak adományozott negyven könyv közül kettő Baptistria volt, de egyik sem maradt fenn, így tartalmukat nem ismerjük." Az I. László korából származó pannonhalmi leltár nyolcvan könyvének kétharmada szertartási könyv volt. Az 1279-es budai zsinat XLII. Kánonja előírta, hogy minden plébánosnak legyen saját manualeja, amelyben keresztség és az utolsó kenet található.

14 Knauz Nándor felhívja a figyelmet arra, hogy a XV. századig nem volt olyan törvény, amely valamely rítus kizárólagos használatát előírta volna, másrészt a szerkönyvek száma viszonylag kevés volt. Schräm Ferenc ettől eltérően úgy véli, hogy sok szertartáskönyvünk lehetett, közöttük olyanok is, amelyekben a szertartások magyar nyelven voltak leírva. Feltevését a Mátyás királyhoz járuló erdélyi követek kérésével: „a keresztség, bérmálás, házasság az elődei alatt dívott szokás szerint a nép nyelvén szolgáltassák ki."

15 A magyar liturgiát sokféle hatás érte, míg az egész egyházi életformát szabályozó és rendszerbe foglaló Constitutiones Hungáriáé с rendelkezést az 1279ben tartott budai zsinat összeállította, s amelyet 1308-ban a pápai követ jóváhagyott elrendelt. Követelménnyé vált, hogy „minden papnak legyen meg a szertartásokat szabályozó Manualeja, valamint a többi liturgikus könyve, amelyből az isteni szolgálatot végezni tudja. De ezeknek a kódexeknek a pontos szövegét nem határozta meg. így az egyes püspökségek és fontosabb egyházi központok körül sok változatosság alakult ki, illetve maradt továbbra is a gyakorlatban. A legnagyobb hatása természetesen Esztergomnak volt."

16 Schräm Ferenc idézett tanulmányában a szertartáskönyvek első fejezetét, a De sacramentist tanulmányozta, amelyben a szertartásokhoz fűzött hosszú beszédeken kívül magyarázatokat is talált a lelkipásztori teendőkről és a dogmatikus tartalomról.

17 Török Mihály 1938-ban tette közzé az esztergomi Bibliotheca Metropolitana tulajdonában lévő, Magyarországon használatos XIV-XV. századi szerkönyvek keresztséggel kapcsolatos előírásait. Megállapításai között szerepel, hogy az 1583-as nagyszombati Agendariust azzal lehetne jellemezni, hogy az életben lévő szertartásokat tisztítja meg és rögzíti.

18 A legrégibb zsinatok előírták, hogy az egyházakban legyen keresztkút, vagy keresztelő medence: fons. Anyaga kő, de fából is készülhet és a fekvő csecsemő méretének megfelelő nagyságú legyen.

19 Oláh Miklós átveszi az 1382. évi Vaskúti Zsinat rendelkezését, hogy a keresztelés háromszoros alámerítéssel történjék, „in formám crucis". Az előírásban már szerepel: „Szükség esetén azonban, ha nincs kéznél keresztkút, scutella-val azaz merítő edénnyel vegyen vizet (a pap) és úgy öntse a gyermek fejére. A latin skutella (tál) a magyar népnyelvben meghonosodott, Felső Magyarországon 'ételhordó' de pl. Szatmárcsekéről 'medence' jelentéssel.

20 33