Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Márkusné Vörös Hajnalka: Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai

Történeti források, forrásismertetések rások alapján), s ennek ismeretében komplex elemzése azonban máig várat magára. A feszületek magyarországi kutatása leginkább lokális, kistáji feldolgozásokból áll. Számos kiváló tanulmány egy-egy faluban és környékén térképezi fel az emlékanyagot/' de kísérletek történtek egyes jól körülhatárolható nagyobb csoportot alkotó feszületek monografikus feldolgozására is.

7 A hazai népi építészeti kutatás összefogását, szakmai segítségét vállalta fel a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Kétévenként megrendezésre kerülő konferenciáin egy-egy tájegység népi építészeti kutatását a különböző szakterületek, így a néprajz, művészettörténet, műemlékvédelem, társadalom- és gazdaságtörténet területén dolgozó kutatók bevonásával tekinti át, példát mutatva ezzel a kutatások térbeli és időbeli kiterjesztésére. Dolgozatunkban a szabadban álló szakrális építmények levéltári kutatására szeretnénk a figyelmet ráirányítani. A mai lehetőségeket figyelembe véve eredményre vezetőbb a regionális kutatás, tehát egy adott földrajzi, közigazgatási egységre vonatkozó levéltári anyag átnézése. Munkánkban arra teszünk kísérletet, hogy egyetlen dunántúli egyházmegye (a veszprémi egyházmegye) keretein belül áttekintjük a kutatás forráslehetőségeit. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek (visitatio canonical Az egyházlátogatás a püspöki kormányzatnak már az 5. századtól kezdve rendes eleme, de hazánkban a középkorból csak kevés adatunk van meglétére. A 14. századtól kezdve ellenben országgyűlések és zsinatok sokszor foglalkoznak vele. így a Tridenti Zsinat (1545-1563) előírja, hogy a püspökök a múlt hagyományait követve kétévenként látogassák meg egyházmegyéjüket és tapasztalataikat foglalják írásba. Ilyen alkalommal a püspök figyelme terjedjen ki a szent helyekre, a személyekre és az egyházi dolgokra egyaránt. A vizitátor jegyzőkönyvbe foglalta tapasztalatait. Ezeket a jegyzőkönyveket nevezi a szóhasználat Visitatio Canonicának, egyházlátogatási jegyzőkönyvnek. Az egyházlátogatás végzésekor a püspöki kiküldöttön vagy kiküldötteken kívül még jelen volt az illetékes plébános, a főkegyúr nevében a megyétől kiküldött szolgabíró vagy esküdt, a földesúr (kegyúr) képviselője, a községi bíró, jegyző, templomatya. Olykor, kényesebb esetekben a világi karhatalom is rendelkezésre állt. így a jegyzőkönyvek kétoldalú szerződés hatályával bíró, államilag is elismert köziratok voltak. Tartalmukat tekintve, bár a látogatást végzők egyénisége szerint az egyes beszámolók különböznek egymástól, mégis a legtöbb esetben a következő kérdéscsoportban szolgáltatnak adatokat: a templom épületére, az oltárokra és oltárképekre, a szent edényekre, ruhákra és egyéb felszerelésekre, a temp318