Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések közösségekben (XVTII-XIX. század.) Ethn. 1981. 106-107. Vizsgálódásaiból arra a következtetésre jutott, hogy az egykezes sem valláshoz, sem gazdasági szempontokhoz nem köthető egyértelműen, hanem ennek inkább kulturális, táji, gazdasági és társadalmi okai vannak, amelyeknek együttes vizsgálata adhatna korrekt választ a kérdésre. 4. Oó Ferencné (1923) és mások is emlegették, a piacra vitt termék árát anyósuk előre meghatározta, és az eladott áruért kapott pénzből alig mertek egy-egy kiflit venni, hogy éhségüket csillapítsák a hosszú úton. 5. Zsár Vincéné (1912). Ráadásul sokan meggyanúsították ezeket az asszonyokat, hogy elhajtatják a magzatukat, azért nincs gyerekük. 6. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára II. Pest, 1864. 1187. 1194. 7. Ez a felfogás nem volt általános, mert az egyház is szigorúan tiltotta a magzatelhajtást, sőt már 1279-ben a budai zsinat rendelkezése szerint a magzatelhajtókat kiközösítik, - idézi Pauler Gyulát Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve IV-V. 1973-1974. Szekszárd, 1975. 275-276. 8. Egy idős asszony gyermekként kihallgatta anyja és a szomszédasszony beszélgetését, akik a 40-es éveikben járva teherbe estek. Latolgatták a gyermekvesztést. Végül egyikük sem tette meg, de a gondolat nem volt idegen tőlük. 9. Országosan is ez a helyzet. Vö. Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981. 140. 10. Várvölgyi és zalaszántói gyűjtés. A leányt vőlegénye elhagyta, pedig szerette, és a summások is megmondták neki az igazat, de az akkori szokások és a családja ezt követelte tőle. Nos, ennek a két embernek az élete mégis egybeforrt. Harminc év után, mindketten megözvegyülve összeházasodtak, mert csak a sorsuk szakadt el egymástól, a szívük nem. 11. Egyik adatközlő 1961-ben szülte a második gyermekét. Csak egyet jajdult, de azonnal rászóltak, hogy hallgasson. Többé meg se nyikkant, és a segítők is hangtalanul végezték a dolgukat, a másik gyermek föl sem ébredt. - Mások azt állították, hogy a jajgatásra a gonosz bejöhet és kicserélheti a gyereket, jobb ha nem tudja meg, hogy szülés történik. 12. Gönczi Ferenc adatai is erre utalnak i.m. 1914. 314. 13. Petánovics Katalin: A zalai summások egészségügyi körülményei a nagybirtokon a század elejétől 1945-ig. In: Kapcsolatok és konfliktusok Közép-Európa vidéki életében. Szombathely, 1997. 181. A summásmunkán rejtegették terhességüket, mert elküldték őket. A megerőltető, kímélet nélküli hajszától sokszor idő előtt hozták világra halott kis magzataikat kint a mezőn vagy a barakkban mindenki szemeláttára. 14. Horváth Mónika: 80 éves a Védőnői Szolgálat. A védőnői hálózat múltja, jelene és jövője 1915-1995. Népegészségügy. 76. évfolyam 5. szám. 4. A korabeli szakirodalom a csecsemőhalandóság fő okaként a tudadanságot, a babonát és a törvénytelen gyermekek nagy számát jelöli meg. 15. Horváth Mónika, i.m. 1995. 7. 1929-ben 18,8% a csecsemőhalandóság országos ádaga ott, ahol nincs védőnői ellátás. Ahol van, ott 11,3 % . 16. 1915-1940-ig működött a Stefánia Szövetség, majd 1927-1944-ig vele párhuzamosan a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat is. Elsősorban az anya- és 223