Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések A halva született gyermeket a család maga temette el egy kis ládában a temető árkába. Nem is gyászolták - legalábbis külsőségekben nem - mivel „nem tartozott az élők közé egy pillanatig se, és még az eredeti bűntől se szabadulhatott meg a keresztség által" - mondták. Úgy vélik, ennek ellenére üdvözülnek, „átmennek a tisztítótűzön, mer nem az ő bűnük, hogy nem élve gyüttek a világra". A gyenge gyermeket, akiről látszott, hogy hamarosan meghal, a bába rögtön megkeresztelte.

20 Ezt a keresztségét — szemben a templomi keresztséggel — födi keresztségnek - nevezik. Az ilyen életképtelen gyermek legtöbbször anyja vagy apja nevét kapta.

21 Öt már a szokásos hagyományos temetési ceremónia illette meg, és a temetőben a gyermekeknek fenntartott részbe temették el. Kis fehér koporsóját gyermekek vitték a sírhoz. Szemfedelét (más zalai falvakban esetleg halotti ruhácskáját is) a keresztanyja vette meg. A vizsgált községekben egy pár keresztszülőt hívtak, de minden gyermeknek mást. A század elején inkább barátokat, napjainkban rokonokat választanak komának. Ez egyébként az egész Zala megye katolikus családjaira jellemző szokás volt, kivéve azokat a községeket, amelyek a protestáns települések közelében voltak.

22 Gyakori a viszonthívás, amelyet kötöttkomaságnak, kőccsönkomaságnak, keresztbe-komaságnak neveznek. A keresztgyermek ezentúl nemcsak az igazi keresztszülőjét hívja keresztanyám, keresztapám névvel, hanem a keresztszüleinek testvéreit, sőt azok szüleit is. Őket a megkülönböztető öregkeresztanyám, öregkeresztapám név illette meg nem is annyira a megszólításkor, hanem amikor emlegették őket. Ujabban a főiskolát végzett tanárnőt keresztanyunak, a tanárnő anyját keresztanyámnak, a nagyanyját öregkeresztanyámnak szólítja a keresztgyerek. Egyébként a gyerekek saját szüleik keresztszüleit is keresztanyám- keresztapámozták. Ezek után elképzelhető, hogy a 3-4 vagy ennél több gyermeket számláló család szinte az egész falut keresztanyámozta. Ha véletlenül eltévesztették a megszólítást, azonnal kiigazította őket a megszólított. Már kiskoruktól fogva oktatták őket a szüleik és a nagyszüleik, hogy kivel milyen rokonságban, komaságban, sógorságban állnak, és kit hogyan kell szólítaniuk. Mire felnőttek, mindent tudtak. Maguk is nevetnek ezen az összefonódáson, hogy mindenki mindenkinek keresztanyja, sógora, komája volt. (Ma már - ritka kivételtől eltekintve - nem így van. Csak a közvetlen keresztszülőt tisztelik e névvel, és egyáltalán nem tartják számon a régi fajta rokonságot.) Pedig ennek a szövevényes műrokonságnak előnye is volt. Segítették egymást a gazdaságban (aratásban, gabonahordásban, építkezésben stb.) Családi események lakodalom, haláleset - alkalmával elsősorban a rokonságra, komaságra sógorságra lehetett számítani. Az előbb említettem, hogy a keresztkomákat a század elején főként a barátok közül választották. De volt egy másik szempont is, a gazdagság. Két dolgot nem volt szabad visszautasítani: a keresztszülői felkérést és a koporsóvi277