Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése Szentírást, tehát a mozgalom bibliai megalapozottsága feltehetően nem csökkent."

1 Megjegyezzük, szakirodalmunk tanúsága szerint a Schultzéhoz hasonló látomások, elragadtatások egyáltalán nem voltak ritkák a XVII. század második és a XVIII. század első felében. A kortárs Hermányi Dienes József például emlékirataiban több, látomásairól és próféciáiról tanító népi prédikátorról tesz említést."

2 Ezek a prédikátorok azonban legtöbbször nem öncélú álmodozók voltak, hanem elragadtatásaik valamiféle megtérést, bűnbánatot hirdető mozgalom részeként, illetve kísérőjelenségeként keletkeztek.'" Ezúttal csupán egyet említenénk, Órás András XVII. század végi mozgalmát, melynek vezetője számos (tanúk által is elbeszélt) elragadtatáson ment át, természetfölötti üzeneteket közvetített és igen sok hívet toborzott maga köré, míg a hatóságok le nem csaptak rá."

4 Mozgalma azonban nem ért véget 1690-es letartóztatásakor, s később, mint nagy hatású, az evangéliumot bátran hirdető protestáns prédikátor tűnt fel a színen és bujdosni is kényszerült. A népi prédikátor nézeteinek formálásában nagy szerepe volt a puritánok írásainak, legalábbis Medgyesi Pál: Doce nos orare, quin et praedicare с. (egyébként magyar nyelvű) könyve biztosan gyakori olvasmánya lehetett."

5 Mindez arra utal, hogy a későbbi tiszadobi csoporthoz hasonlóan, a puritán lelkiség az egyszerű nép szintjén sem maradt hatástalan, hanem ébredési, megújulási mozgalmakat is indukálhatott. Hogy a tiszadobi „hadnagy és tanácsnak az ekklézsia tagjaival együtt" indított akciója milyen eredménnyel járt, források hiányában jelenleg még nem tudjuk megítélni, mint ahogy Porkolábék mozgalmának későbbi sorsa is ismeretlen. Kétségtelen azonban, hogy még két évtizeddel később is egy tanúvallatási jegyzőkönyvben szerepel, miszerint a községben lakó mintegy hatvan főből álló lutheránus közösség tagjai ,,a' Templomba nem mindenkor szoktak menni, öszve gyűlnek valami Háznál és magok közt Postillákat olvasnak és énekelgetnek.""

6 A külön összejövetelek okát a megkérdezettek abban jelölték meg, hogy az illető lutheránusok „magyarul nem értenek". Több mint valószínű, hogy az _ esetük nincs kapcsolatban a fentebb ismertetett megújulási mozgalommal, arra viszont utal, hogy a hatóságok és a történelmi egyházak továbbra is élénken figyelték Tiszadobon a templomon kívüli összejöveteleket."

7 (A Mária Teréziához is eljutott ügyben a vizsgálatot egyébként Esterházy Károly egri püspök feljelentése alapján kezdték meg. A püspök azért kérte az uralkodó és a hatóságok közbelépését, mert a tiszatardosi plébános jelentése szerint a tiszadobi református lelkész minden szigorú figyelmeztetés ellenére kapcsolatban állt az evangélikusokkal, elvégezte körükben az esketést, temetést stb., holott az felfogásuk értelmében „jog szerint" a szomszédos katolikus egyházközségre tartozott volna.) 1QS