Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet felekezetek együttélése jük ébredési, illetve megújulási mozgalomnak a tiszadobiak kezdeményezését. Bármennyire is töredékesek az adataink, szemmel látható, hogy működésük középpontjába a bűntől való elfordulást és Istenhez való odafordulást, az Istennel való rendszeres pozitív kapcsolat ápolását helyezték. A vizsgálati jegyzőkönyvben semmi nem utal arra, hogy valami életidegen, bezárkózó magatartást tanúsítottak volna, éppen ellenkezőleg. Esze Tamás azt írja, hogy a „szomorú vallásosságot" képviselő (egyébként szerinte is ébredésnek induló) közösségnek „azért kellett szektává válnia, mert lemondott a földi dolgok egészséges elrendezésének reményéről és egészen az ég felé fordult."

61 Mindezt sem az általunk föllelt források, sem az általa közölt szűkszavú idézetek nem támasztják alá. A későbbi egyháztörténet inkább negatív értékeléseit két okra vezethetjük vissza: egyrészt a hangsúlyt nem a kikérdezettek vallomására, hanem az ellenük lefolytatott vizsgálat szempontjaira helyezték, utóbbit fogadva el mértékadónak. Másrészt a református történészek talán saját koruk kisegyházainak elődjét vélték felfedezni a tiszadobiakban, ami eleve nem teszi elfogulatlanná részükről a „szektaügy" tárgyalását. A kitűnő egyháztörténész, Révész Kálmán a századfordulón így írt: „a tiszadobi kálvinisták közt az egyházi életet bizonyos rajongók zavarták meg, kik némi tekintetben a mai nazarénusok elődjeiként is tekinthetők."

62 Véleményének megértéséhez leginkább azt kell figyelembe venni, hogy a századfordulón a nazarénus közösség volt az az újabb keletű kisegyházi mozgalom, amely a történelmi egyházakra a leginkább „veszélyt" jelentett.

63 A spontán, bibliai ébredési mozgalom, mint jelleg mellett szólnak Porkoláb István saját szavai is: „így vasárnapokra, ha a templombul kijöttem, hivalkodni nem akartam. Bibliát s más könyveket olvastam, könyörgöttem és énekeltem, másokat is nem egyébre, hanem isteni igaz tisztelésre intettem, káromkodásrul és henyélésrül dorgáltam." Szintén a későbbi alaptalan előítéleteken nyugvó szektaellenesség jegyei fedezhetők fel abban is, ahogy védekezéséről beszél: „Ha vádoltatom, nem tehetek róla. Tudom azt, hogy ha korcsmán dorbizoltam, káromlottam vagy egyéb iránt latorkodtam volna, talán nem vádoltattam volna."

64 A puritanizmus hatása a tiszadobi gyülekezetben A tiszadobi közösség létrejöttével kapcsolatban megfogalmazható elméletek közül egy lehetséges felfogás a népi kultúra jellegzetességeiből következik. Nevezetesen sokan úgy vélik, hogy az efféle mozgalmak keletkezése „&gy ellenőrizhetetlen vadhajtásra, hit és hiedelem összefonódására" vezethető vissza, vagyis arra, hogy az egyszerű nép lelki szükségleteit a hivatalos vallásosság nem elégítette ki, ezért „kerestek (...) titkolt, egyházon kívüli pótkielégítést, amit már nem a vallásos szféra irányított, s az egyház még kevésbé hagyott jóvá."

65 Ez a lelki hiányérzet - mondják - éppen a babonák fokozott tiltása miatti ellenhatás eredménye, amelynek nyomán a nagy számban fellé177