Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése gunk, és késő maradékaink boldogságokért, s ditseretekért hozzá kezdettünk... Ily sok fáradságaink, munkáink, s magunk tulajdon pénzbeli ajánlásaink által Isten segedelmével tökéletessen felépülvén ezen Isten ditsőségére szenteltetett Imádság ház, - legelőszőr kezdette el hirdetni benne az Isten Igéjét Ns. Bakos Benjámin Praeoransunk és Tanítónk 1836-dik Esztendei Julius Holnapnak 31-dik Napjánn Vasárnap reggel. - És azután ezen Imádság ház, Reformátusi szokott rendtartásaink szerént 1836-dik Esztendei September Holnapnak 11 -dik Napján az Isten ditsőségére fel is szenteltetett, a mikor is az Úr Vatsorájja Ujj Kenyérből a lelki jókkal élni kívánók számára ki osztatott. - ...'"'

8 Ezt követően az indulatok lassan elcsitultak és különválva, a két felekezet között helyre állt a békesség. Átmenetileg előfordultak még másutt is összetűzések, többnyire a szentségek kiszolgáltatása körül, de ezek sem erejükkel, sem időtartamukkal a békét igazán nem veszélyeztették. A 20. század elején azonban protestánsok és római katolikusok között helyenként még mindig előjöttek a vegyes házasságok megoldatlansága, a reverzálisok és az áttérések miatti ellentétek. Ezek továbbra is olyan megoldatlan kérdések maradtak, amelyek beárnyékolták a felekezetek közötti kapcsolatokat. Különösen nehezményezte a református fél a vegyes házasságok és a reverzálisok ügyét, hiszen többnyire az ő kárára történtek ezek, különösképpen olyan közösségekben, ahol kisebbségben voltak. Kényszerítő körülmény nélkül vagy külső ráhatás hiányában a kisebbségben lévő fél nem tanúsított ellenállást, inkább a könnyebb megoldásra hajlott, azaz engedett. Olyan filiákban, ahol saját egyházának képviselőivel csupán ritkán, s legfeljebb futólag találkozott, a reverzális általános jelenségnek számított. Ezekért a hívekért a református egyház nem tudott igazán harcolni. Mindezekhez hozzá kell tenni azt is, hogy kisebbségi helyzetben a római katolikusok sem maradtak mindig szilárdak, előfordult a vegyes házasság, a reverzális, sőt az áttérés is, de ezek inkább szórványosnak mondhatók. Pl. csak Kiskovácsiban és Szentgálon ismert több eset. Ugyanakkor római katolikusoknál ugyancsak előfordult a vegyes vallású, többségében protestáns közösségekben a többségi fél egyházi szolgáltatásainak igénybe vétele. Pl. Literen a katolikus gyermekek a református iskolába jártak, sőt, a fűzfői katolikus gyermekekkel együtt ők tették ki a református iskola tanulóinak számbeli többségét. A katolikus vizitátor megdöbbenve tapasztalta, hogy ezek a gyermekek nem tudtak keresztet vetni, nem tudták az Üdvözlégy-et, tudták viszont a református zsoltárokat. A katolikus egyház képviselői az élmény hatására harcba indultak ezekért a számukra veszendő lelkekért. Rövid időn belül a faluban felépítették a római katolikus iskolát és e kis közösség számára intenzív pasztorációt biztosítottak. Nyilvánvaló, hogy ezeknél a gyermekeknél hiányzott a családon belüli szilárd katolikus nevelés is. Ezek a családok többnyire a társadalom alsóbb szintjein helyezkedtek el, híján voltak az öntudatos vallásos156