Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése te meg őt a nagyobb veszedelemtől.

28 Meglepő erőszakossággal igyekeztek a vörösberényi reformátusok templomát is visszafoglalni, ami átmeneti sikerek (katonai segítség mellett) után újra református kézre került, akik a továbbiakban minden erőszakkal dacolva, templomukat megtartották. Végül a jezsuita rend 1773. évi eltörlésével küzdelmük végérvényesen megszűnt.

29 Ezen időszakban 1745-1762-ig töltötte be a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegye püspöki tisztét a reformátusból katolikussá lett Padányi Bíró Márton, aki új lendületet adott a katolikus restaurációnak, nem riadva vissza az erőszak alkalmazásától sem egyházépítő munkájában. Erejét már korábban, felsőörsi prépostként megmutatta, amikor a javadalom nélküli prépostság jogainak és javadalmainak a reformátusoktól való visszaszerzését megkezdte. Első lépésként 1732-ben az új préposti kúria építéséhez hozzáfogva leromboltatta az ott levő református imaházat, amelyért válaszképpen kőműveseire, munkásaira botokkal és kövekkel támadtak rá a reformátusok. A prépost a birtok ügyeit, a gazdaság jövedelmét igyekezett rendbe hozni, majd teljes erővel támadást indított a reformátusok ellen. 1736-ban Magdolna napján hívei élén körmenettel érkezett meg Felsőörsre (templombúcsú), ahol a processio résztvevői a templomajtót betörve kirángatták az ott levő reformátusokat, megverték őket, prédikátorukat pedig menekülésre kényszerítették. Epületeiket egy hét múlva lepecsételték, amely pecsétekkel viszont a reformátusok egyszerűen levertek. Ugyanezen esztendő augusztusában a prépost híveivel a templom előtti misére készülődött, amihez harangozni akartak. A reformátusok a harangnál gyülekezve megakadályozták őket a harangozásban, mire olyan heves verekedés tört ki közöttük, amit maga a prépost sem tudott megfékezni. Hívei betörtek a református parókiára és a lelkészt a nála vendégeskedő lovasi prédikátorral együtt megfutamították. A nagy nyomásnak ellenállni nem tudva, a reformátusok lelkipásztorukat kötelezvényben foglalt megállapodás szerint a kúriából kiköltöztették ugyan, azonban a létrehozott plébánián a plébánost folyamatosan zaklatták, amiért ő 1738-ban elmenekült Iszkaszentgyörgyre.

30 1739-ben két nemes, Morócza Gergely és Tóthy Ferenc telket adományoztak a református egyháznak templom építésére, amely építkezést a református közösség meg is kezdett. Hiába volt Acsády Ádám veszprémi püspök figyelmeztetése és Zala megye felszólítása, az építkezést nem hagyták abba. 1742-re nem csak imaházat, hanem lelkészlakást, haranglábat, iskolát is emeltek. Mindeközben III. Károly uralkodása alatt a vallási ügyeket az országgyűlésből kizárta, azokat a felállított Helytartótanács alá rendelte és a sérelmek orvoslására vallásügyi vegyes bizottságokat állíttatott fel. Ezek ugyan többnyire igazságot tenni nem tudtak, viszont tanúkihallgatási jegyzőkönyveik segítségével a különböző felekezetű közösségek együttélésére vonatkozóan mára nem mindennapi, nagyszámú adatot szolgáltatnak, segítséget nyújtva 143