Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Balla Ferenc: Egyházi intézmények és társadalmi szervezkedés - P. Galambos Ferenc Iréneusz OSB: Ökumenizmus a burgenlandi Őrségben

Egyháztörténet felekezetek együttélése gatója vett részt. A más felekezetű résztvevők nemcsak megfigyelők voltak, hanem bevonták őket a dokumentumok előzetes megbeszélésébe is. így szemtanúi, átélői lehettek annak a nagy változásnak, mely a katolikus teológiában végbement. A katolikus egyház őszinte dialógust kezdett, egyenlő félként kezelte őket. A zsinatnak lenyűgöző hatása volt az egész kereszténység életére. Mindennek tulajdonképpen bizonyítéka a zsinatot ellenző, sőt azt kárhoztató ultrakonzervatív kisebbségnek az igaztalan vádja, miszerint a zsinat nyomán „protestánssá tették a katolikus liturgiát". Éppen Vájta Vilmos hangoztatja: „Amint a katolikusok a Bibliával való intenzívebb foglalkozás révén óriási lépéseket tettek felénk, úgy kellene a protestánsoknak is a szakramentumok terén közeledniök a katolikusok gyakorlata felé." A zsinat óta sok minden történt az ökumenizmus terén is, ha néha-néha megtorpanással is találkozunk. Itt van pl. a „megigazulás-tanról szóló katolikus és evangélikus megegyezés". Ugyanígy a papságról, a papi szolgálatról, németül az „Amt"-ról, hivatalról, tisztségről szóló kérdések terén adódó problémákkal kapcsolatban. Sok mindenről lehetne és kellene még beszélni, de itt és most egy katolikus teológusok részéről indult kezdeményezésről és javaslatról szeretnék még említést tenni. Századunk egyik legnagyobb teológusa kétségtelenül Karl Rahner volt, társa pedig, Heinrich Fries, szintén az ökumenizmusnak lelkes híve. Van egy kis könyvük, a Herder Kiadó „Questiones disputatae" sorozatának éppen 100. kötete: Einigung der Kirchen - Reale Möglichkeit (vagyis: Az egyházak egyesülése - reális lehetőség). Nyolc tézist állítottak fel, amit én, talán kissé merészen, Luther Mártonnak a wittenbergi templom kapujára kiszögezett 95 pontjához szeretnék hasonlítani. Heinrich Fries és Karl Rahner tételei: 1. A kereszténység alaptételei, ahogyan azok a Szentírásban, az Apostoli Hitvallásban és a nicea-konstantinápolyiban kifejeződtek, az újra egyesülő egyház valamennyi részegyháza számára kötelezők. 2. Egyik egyház se ítéljen (vessen) el kifejezetten és hitvallásszerűen olyan tételt (tanítást), mely egy másik részegyház számára kötelező dogma. Másrészt az említett hitvallások tételein kívül nem követelhetünk más dogmát a részegyház számára is kötelezőnek, különösen a nem definiált, főleg etikai kérdésekben. 3. Krisztus egy egyházában a helyi részegyházak eddigi struktúrájukat (szervezetüket) messzemenően megtarthatják. A részegyházak területeiken tovább fennállhatnak. 4. 1. A részegyházak elismerik Róma püspökének (a pápának) péteri szolgálatát (annak értelmét és jogát), mellyel az egyesült egyház egységét garantálja igazságban és szeretetben. 4. 2. A pápa pedig kötelezi magát, hogy elismeri a részegyházak önállóságát, s az I. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott tekintélyét úgy használja, hogy 134