Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Feloszlatás Egyháztörténet felekezetek együttélése A virágzó remeteélet az 1770-es évek végére elsorvadt. 1780-ban királyi rendelet látott napvilágot, amely arról intézkedett, hogy a remeték számát csökkenteni kell. A megmaradt remeték viszont őrizzék továbbra is kápolnájukat és földesúri alapítványból éljenek. A rendelet néhány remetének engedélyezte a koldulást is.

177 A királyi rendeletre adott veszprémi jelentésből megtudjuk, hogy néhány remetét visszaküldték a világi életbe és az egyházmegyében már csak 8 olyan remete található, akit földesúr tart el és aki kápolnát lát el.

178 A remeteség intézményének eltörléséről szóló királyi rendelet 1782. február 25-én kelt. A Helytartótanács közölte, hogy a leirat kézhez vétele után négy héten belül a remeték és remetenők, a papok és a laikusok egyaránt kötelesek levetni habitusukat. A rendelet végrehajtását a laikusok esetében a világi hatóságokra, a papok esetében a püspökre bízta.

179 1782. március 14-én már csak két pap-remete volt az egyházmegyében: Laky Astarion és Mesterházy Vendel.

18

" 1782. június 17-én a járási szolgabírák jelentették, hogy ekkor sem a devecseri, sem a pápai járásban nincs már remete és a hátrahagyott dolgaikat felszámolják.

181 A zalaszentgróti plébános volt megbízva a kustányi és a Szent Mihály-hegyi remeteség felszámolásával. Mindkét helyen elvégezte az inventariumot Bogyai Péter alszolgabíróval.

182 Korábban láttuk, hogy Inkey Boldizsár a feloszlatás miatt nem tudott az általa alapított kanizsai kálvária és kápolna mellé remetét helyezni, de azt is, hogy mind Laky Astarion, mind Mesterházy Vendel papi szolgálatokat látott el a feloszlatás után. Laky maradt Kehidán, Mesterházi pedig Szentgrótra költözött rokonaihoz. Noripl Hilarion a Csatár hegyen maradt 1804-ben bekövetkezett haláláig.

183 A zámori kápolna pedig egy expálost, „Laci pátert" fogadta be.

184 A remeteség intézménye a 18. században A 18. században a veszprémi egyházmegye területén a közel félszáz remeteség és a valószínűleg százat is elérő remetelétszám azt mutatja, hogy hazánkban is, akárcsak Európa más vidékein ebben az időszakban reneszánszát élte a magányos életforma. Püspökségünk területén Zala és Somogy dombvidéke, szép fekvésű Balaton-felvidéki szőlőhegyek, a Somló környéke, valamint a Bakony erdei vonzották a remeteéletre vágyókat. Világtól elvonult életüket nem kifejezetten az aszketikus életformára törekvés magyarázza, noha biztosan sokan voltak olyanok, akik hivatásukat ennek köszönhették. Remetéink szinte kivétel nélkül kápolnát, régi kolostor maradványait, helyi búcsújáróhelyeket, kálváriákat láttak el, ezek nyugodt, magányos életet biztosítottak számukra. Közülük sokan alapítványból éltek, legtöbben koldultak, néhányan kezük munkájával keresték kenyerüket. Talán a viszonylagos 101