Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Kósa László: Megnyitó

Kosa László akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke: Megnyitó Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák! Kedves Barátaim! Mindnyájan tudjuk, bizonyos vagyok, hogy az itt lévő legifjabbak is, akik az említendő időben még az iskolák alsóbb osztályainak padjaiban ültek, hogy a vallási néprajz kutatóinak nem is nagyon régen számolniuk kellett azzal, hogy a legáldozatosabb és legeredményesebb munkát sem fogadja nyilvános elismerés, beleütközhetnek ideológiai természetű rosszallásba, mely eredetileg teljes mellőzésre ítélte a vallásosság kutatását vagy csupán a hivatalos ateizmus szempontjait alkalmazta. Történelmi mértékű nyereség, hogy ezek a törekvések kizárólagosan sosem érvényesülhettek. A tudományos megismerés folyamata sosem szakadt meg, jóllehet hosszú esztendőkre méltatlanul a félre állítás jutott osztályrészéül. Kell-e még mindezeket a tényeket emlegetni, hiszen régen túl vagyunk rajta, kérdezheti bárki konferenciánk résztvevői közül. Valóban, ma már túl vagyunk a kutatás szabadságának megnyílása fölött érzett örömön. Egyre távolodunk azoktól az évtizedektől, amelyekben a vallási néprajz elzárt, majd elhanyagolt terület volt, és már tényleg nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy minden újabb kutatás hézagpótló, hiszen az eredmények magukért beszélnek, sőt a kutatás olyannyira kiterebélyesedett, hogy már nem alapozó, hanem építkező fázisban jár. Merem remélni és mondani, hogy túl van a kezdés avagy újrakezdés legtöbb nehézségén. Hasonló tudománytörténeti helyzetekben nem ritkán előfordul, hogy a megnyíló lehetőségek divatot teremtenek, ám az - a szó összetett jelentésének megfelelően — nem mindig hoz létre értékes, időtálló eredményeket. Hasonló jelenségek ezúttal is mutatkoztak. Ma már azonban megállapíthatjuk, hogy szakrális néprajzzal foglalkozni nem divat, hanem a néprajztudomány állandósult, egyenjogú ágazatának művelése. Különösen az egyetemi tanszékeken erős a képviselete, minek következtében megnőtt a tárgykörben szakdolgozók száma és ez a tendencia a jövőben valószínűleg folytatódik. Hasonló mondható a néprajzos muzeológusokról. Hangsúlyoznom aligha kell munkásságuk fontosságát, ami kiemelkedően jelentkezik az eltűnő tárgyi anyag megmentésében és a gyűjtemények bemutatásában, földolgozásában. Nagyszámú, nem tudományos munkahelyen dolgozó kutató és gyűjtő is foglalkozik vallási néprajzzal. Tevékenységük hozzájárul a teljességhez, szemléletesen tanúsítja, hogy a vallá7