Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Farkas Irén: Tizennyolcadik századi csíki faragott kőkeresztek

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek A bizonytalan keltezésű (általam feltételesen 1780-ra datált) csíkdelnei ke­resztet borzsovai Demeter József emeltette Szent József tiszteletére, felesé­gével Damokos Zsófiával - a kereszt felirata szerint. A borzsovai Demeter család 1750-es összeírásban egyházhelyi nemesek sorába tartozik, felesége feltehetően csicsói, itt találkozunk Damokosokkal, a későbbi időpontban is. Sajnos a csicsói anyakönyvek 22 és a Domus História bejegyzéseiből semmi bizonyosabbat még nem tudtunk meg, csak a feltételezések talaján mozgunk, mint ahogyan a csíkszenttamási Böjti József 1781-ben felállított keresztje esetében is. A csíktusnádi származású Beteg család az 1713-as összeírásban szerepel. A keresztek állíttatója, Beteg Ferenc, Beteg János fia gyimesi trices­imator, azaz harmincados a gyimesi vámnál, ahogyan az 1791-ben állított kőkeresztje is tanúsítja. Beteg János 1742-ben armálist, nemeslevelet kapott Mária Teréziától, s ezáltal fia is az előkelők körébe emelkedett. 21 A fogadalmi keresztek sorát a már bizonytalan olvasató csíktaplocai ke­reszttel zárjuk. Sajnos készíttetőjéről is csak feltételezésekbe bocsátkozha­tunk. 24 Nem tartozik ugyan a fogadalmi keresztek közé, de a néphit szerint a madéfalvi veszedelem emlékére állítódott volna a csíkszentmihályi temp­lom udvarán álló kereszt, amely oszlopfőjén körben a „SICULICIDIUM" felirat olvasható. A keresztet Benkő Károly, és Orbán Balázs is leírja, szerin­tük ez volt az eredeti madéfalvi vészhalmon álló kereszt, amelyet a szentmi­hályi Búzás János hozott volna el, s halála után őt is ide temették volna. Szádeczky Lajos századunk elején, olvasván a már akkor töredezett feliratú keresztet, tisztázza, hogy ez voltaképpen fiának, Búzás Andrásnak síremléke, ami alatt nem nyugszik ugyan, hanem az ugyancsak templomkertben talál­ható, másik lapos sírkő alatt, amelyen halálának dátuma áll, 1803. Őtőle tud­juk meg, hogy a megnevezett személy a székely gyalogezred káplára volt, s végrendeletében 50 Ft-ot hagyott a templomra. Ahogy a készíttetők neve esetében is igencsak keveset tudunk és feltétele­zésekbe bocsátkozunk (egyelőre), úgyszintén keveset tudunk a faragó meste­rekről. 25 Bár sok helyen megemlítik, az irodalma is elenyésző. Benkő Károly 26 leírja az 165l-es csíktusnádi, Boldizsár István tisztelendő által emelt keresz­tet, Orbán Balázs 26 az említett szentmihályit, valamint Szádeczky Lajos; Vámszer Géza 27 az 1930-as években leírja és le is rajzolja a csíkdelnei keresz­tet, de nagyon tömören csak annyit jegyez meg, hogy „tipikus csíki kőke­reszt". Székely László a csíkszentimrei, és kozmási kereszt esetén említi, hogy pestiskeresztek, ez utóbbit határjárások alkalmával körmenettel meg­kerülték. A csíki kőfaragókat már az 1567-es összeírás említi, Lázárfalván, Kotor­mányban, Csekefalván, egyet-egyet, lapicida megnevezéssel, de nevek meg­jelölése nélkül Az említett csíkesatószegi kereszten örökítették meg Darvas Balázs és Darvas István nevét, akik 1707-ben faragták e keresztet. Nevükre ebben az időszakban az 1701-es összeírásban bukkanunk, mint csíktusnádi 72

Next

/
Thumbnails
Contents