Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Farkas Irén: Tizennyolcadik századi csíki faragott kőkeresztek

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek A fogadalom-tételnek nyomát már az Ószövetségben megtaláljuk, nyilván egyéni kezdeményezésből indult ki, és ősi szokás lehet már akkor, bár ezt a szent szöveg nem írja elő, és a későbbiekben a visszaélések elkerüléséért a törvények és a próféták a fogadalom tisztasága érdekében is óvtak az elhamarkodott fogadalom-tételtől.

14 Tüskés Gábor

15 a barokk kori búcsújárás motivációs rendszerét vizsgálva megállapítja, hogy a búcsújárások motivációja rendszerint valamilyen szükséghelyzet, illetve ennek kapcsán tett fogadalom, vagy segítségkérés. A különböző szükséghelyzetek nemcsak a precessziónak, hanem az egyes zarándokoknak is fontos motivációi, s ezek nem korlátozódnak a nagy természeti csapásokra, hanem a különféle bajok, szerencsétlenségek is megtalálhatók bennük. A fogadalomtétel - írja továbbá - lényegében jogi cselekmény, kötelező erejű szerződés, amelyben a fogadalmat tevő a kegyhely patrónusának felajánl valamit a segítségért. A fogadalom komolyságára utal, hogy csak súlyos bajban, életveszélyben tesznek fogadalmat: a természetfeletti segítséget végső esetben alkalmazható formának tekintik. A fogadalom, az „ex voto", talán a hit legmélyebb megnyilvánulása, az egyén, és a legfelsőbb En, az ember és Isten legbensőségesebb kapcsolatából fakad. A fogadalomtétel formái és körülményei rendkívül változatosak. Megnyilvánulása lehet egyéni, közösségi, nyilvános és kevésbé nyilvános, melynek lélektanilag azonban azonos eredménye: a lélek felmentése, bizonyos fokig abszolutiója a teher alól, a lelkifurdalás, a lelki válság feloldása, a megnyugvás. Az egyéni és közösségi kegyeletnek, fogadalom-tételnek a 18. században, Csíkban több helyen nyomát találjuk, részben utak mentén, részben templomok mellett a cinteremben, vagy közvetlenül a templomkertet övező falon kívül, nem messze a bejárattól. Az egyéni kegyelet keresztjeinek felirata állíttatójuk nevét közli, egyetlen kereszten, a csíkcsatószegin jelentkezik a faragómesterek neve is. A fogadalmi keresztek sorát Csíkban Boldizsár István, tusnádi származású, ez időben csíkkozmási plébános 1651-ben Tusnádon emelt keresztje nyitja meg. A latin nyelvű szöveg szűkszavúan utal a fogadalom-tételre: „Ex voto avitico". Sajnos többet nem sikerült megtudni, a csíkkozmási plébánia feljegyzéseiből sem, mint azt, hogy 1664 és 1668 között volt e helyen pap. Mint ahogyan a csatószegi csavart kereszt sem árulja el a fogadalom motivációját, amelyet 1707-ben, Csobod Pálné emeltetett, feltehetően valamilyen súlyos családi esemény hatására. Úgyszintén, a csíkmadarasi Szabó Józsefné által, 1753-ban, a Beteg Ferenc, Tusnádon 1743-ban és 48 évvel később, 1791-ben datált, és a Böjti József csíkszenttamási, 178 l-es keresztje sem, legalábbis az eddigi kutatásnak még nem sikerült az indítékokat felfednie. A fogadalmi keresztek sorában Székely László

16 a csíkszentimrei, Tímár család keresztjét, valamint a csíkkozmási csavart keresztet,

17 pestis-keresztként emlegeti. A pestis emlékére a csíkkozmási plébánia kerítésében helyez70