Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Limbacher Gábor: Kápolnák és kápolnagondozók Nógrádban
A mindennapok és az ünnepek vallásossága ható. Ennek szélesebb, lábazati párkányos változatát láthatjuk a 18. századból Szécsény és Pásztó határán, valódi oszlop vékonysággal Magyarnándor Kelecsény-puszta felőli végén a 19. század második feléből, és a leírtak legklasszikusabb példáját Mátraverebélynek Szentkút felé eső határában, egy térképvázlat tanúsága szerint legalább a 18. századból. Népi elnevezése kőlyány, s ilyen emberalakként szemlélt szakrális határjel voltában kapcsolatba hozható a kun- és jászképekkel. Ma elterjedtebb formához átmenetet mutat Ecseg Csecse felőli határában álló „káponka", amelynek még mind a négy oldalán fülke látható, de már az egyiket képpel emelték ki, melyhez képest a többi inkább csak vakolatdísz. A mai - döntően a múlt század második felétől épült - Nógrád megyei kápolnáknak szintén jellegzetessége, hogy - ha nem is irányulnak a világ négy tájára - többségük egyszerű kép- vagy szobortartó oszlop fehérre meszelve, kis belső terükbe nem lehet bemenni, az csak az ábrázolás elhelyezésére szolgál. Összefügghet ez területünk szerény gazdasági lehetőségeivel, elsősorban azonban kultikus rendeltetésének következménye. Ezek a káponkák nem misevégzés vagy más egyházi szertartások számára készültek, hanem elsősorban éppen a települési tér szakralizálására. Kialakításuk ezért olyan, hogy a fülkéjükben elhelyezett szentkép vagy szobor szabad térből látható és viszont - hisz paraszti szemlélettel az ábrázolás mintegy az ábrázolt szenttel azonosul -, közvetlen kapcsolatban marad a külvilággal. Ezzel összefüggő jelentőségük, hogy a települési tér szakrális pontjaként, kapcsolat létesítését tették lehetővé a mennyei világgal. 24 Hont kis kápolnáját az 1775-ben lebontott, minden megholt hívő emlékezetére szentelt és temetővel körülvett korábbi templom helyére emelték, nyilván a terület további szakralitásának biztosítására, amire kultuszhelyként is utalt. Fülkéjébe halott Fiát karjában tartó fájdalmas Szüzanya faszobrát helyezték, talán a korábbi templomból. Eredetileg - mint a legtöbb kapónkat - zsindellyel fedték, s a falsíkot az ablaknyílás körül kereszt formában végződő vakolatdísz tagolta. 25 A kápolnák szerepe a népi vallásosságban az 1940-es évek végi politikai rendszerváltozással, hitéletnek mintegy a templomba zárásával jelentősen csökkent. Az évtizedek során jó néhány olyan kápolna is állagában végveszélybe került, amelyik a község belterületén illetve központjában létesült. Erre példa az ecsegi Szent Anna kápolna vagy a jobbágyi kápolna. A községek határában épültek még inkább veszélyeztetekké váltak, hiszen a vallásos élet korlátozása mellett a határhasználat is alapvetően megváltozott, a mezőgazdaság termelőszövetkezeti átszervezésével a közlekedési szokások is átalakultak. Ily módon Piliny két határbeli kápolnája közül a szinte funkció nélkülivé vált Ságújfalu felé vezető földút mellett álló káponka az 1980-as évekre romossá vált. A község fő közlekedési útjának számító, bitumen borítást kapott, Endrefalvára menő út mellett lévő kis-kápolna viszont ez idő tájt is jó állapotban, mindennapi gondozottsággal töltötte be vallási szerepét. 408
