Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - P. Madar Ilona: Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu vallásos szokásairól
A mindennapok és az ünnepek vallásossága Kicsiny korukban a fiúk a lányokhoz hasonlóan az asszonyok padjában ültek. Az iskolásfiúk a templompiacon, a férfipad és a keresztpad előtti „gyalogpánkon" helyezkedtek el. „Az elsősorban (azok ülnek), akikről még bizonyságot tehet a Piú, hogy ilyeneké a Mennyeknek országa." A „kiállott" fiúk az orgona melletti „kanászpad" 5., 6. padjába ültek, ott évenként előbbre kerültek. Egy presbiternek a fiatal legények közé kellett ülnie, „... hogy tekintélyével hatást gyakoroljon". Mikor sor alá - „sorozásra" - mentek, regrutaként a szembe karzat első sora volt a kijelölt helyük. Katonaviselt korukban a regruták mögötti sorban foglaltak helyet. Nem sokáig jártak ezután abba a sorba, hamarosan megházasodtak. Esküvőjük után a földszinti oszlopsor ajtó felőli harmadában volt a helyük. Mindaddig oda jártak, amíg első gyermekük „ki nem állt", mert akkor fel kellett menniük a karzat hátulsó padjainak valamelyikébe. Onnan aztán a gyermek házasságkötése után jött újra le, immár a földszinti padoszlop közepére. Ettől kezdve úgy került előbbre, ahogy a padok ritkultak, ürültek. Az első padok a legkorosabb férfiemberek helyéül szolgáltak. „Mert ők már rosszul hallanak" - szól az indoklás. Az elöljáróság a keresztpad első sorában ült, a presbitérium pedig a mögötte lévőbe. A lányok, asszonyok helye A vagyon szerinti ülésrend leírásakor sok helyütt megemlítik, hogy a férfipadokra érvényes ülésrend tükörképe fellelhető a női padoszlopokban. A mi esetünkben ennek az ellenkezője figyelhető meg. Amíg ugyanis a férfiaknál az idősebb korosztály ül elöl, addig az asszonyok, ha megöregszenek, hátra kerülnek, a kar alá, vagy kint, a bejáratul is szolgáló kis templomban foglalnak helyet a magukkal hozott kicsi gyalogszéken. A gyermekkorú kislányok anyjuk mellett ültek az asszonyok padjában. Az iskolás lányok a korukbeli fiúkhoz hasonlóan a piacot övező asszonyok oldalán lévő gyalogpadba ültek. „Agendas kiállás" után - a női padoszlop 5-6 sorába ültek, ahonnan évenként előbbre kerültek. 17 éves korukra a második padban volt a helyük, onnan rendszerint hamarosan férjhez is mentek. Az első sorban a lelkész és a tanító felesége ült lányaikkal. Jól lehet ritkán, mégis előfordult, hogy nem ment férjhez valaki (pl. háború után nem jött haza valakinek a szeretője), akkor 20 éves kora után nem ült az első padba a vénlány, hanem a „vénpadba" foglalt helyet. A hét első padok valamelyikének végében állt a „vénpad". A fiatalasszonyok széke az újonnan kiállt kislányoké mögött volt, oda vezette őket esküvőjük utáni vasárnapon a sógornőjük. Lakodalmuk után egy-két évig volt az első asszony padban a helyük, de mikor az első gyermekük megszületett, már hátrább kellett menniük. A továbbiakban minden fontos családi esemény alkalmával hátrább kellett helyet foglalniok. 398