Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Sárai Szabó Katalin: Nőnevelés és mindennapi vallásosság a Magyar Lányok című folyóirat első évfolyamaiban 1894–1898

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Bármilyen életpályát is választott a nő, azt tudatosan kellett alakítania. A lányok már nem egyik nemzedékről a másikra hagyományozódó módon tanulták meg szerepüket - mint anyáik, nagyanyáik idejében -, hanem egyre fontosabbakká váltak az iskolák, a háztartási tanfolyamok, a könyvek, a folyóiratok. A tanulásnak ez a formája tudatosságot, előrelátást, komolyságot, fegyelmezettséget követelt a fiatal teremtésektől. A nő valódi hivatásának betöltése csak akkor lehetett hiteles, ha együtt járt a minden önzést nélkülöző tiszta érzelmekkel, alázattal, egyszerűséggel, komolysággal, elkötelezettséggel és még folytathatnánk a sorát mindazoknak a lelki tényezőknek, amelyek a nő vallásosságából fakadtak, s amelyeknek híján nem válhatott egy leány „derék" asszonnyá. A korszak egyik szakmai orgánumában, a Nemzeti Nőnevelés című lapban is találunk a nők vallásosságával foglalkozó írásokat szakemberek, pedagógusok tollából. „A ki igazi valláserkölcsös nevelést ad a nőnek, az egyrészt elérte a nevelés ideálját, a mennyiben a jót, az igazat és szépet kiépítette a nő szivében....; másrészt felvértezi a nőt a jövendő küzdelmeire, s alkalmassá teszi arra, hogy az emberiség nyomorúságait, tévedéseit, vétkeit magasabb szempontból bírálja s ösvényt ne tévesszen az élet útain. Igen, a vallásosság nemcsak legfőbb ékessége, hanem legfőbb ereje a nő szívének, lelkének... a női hivatás vallásosságot követel; a nő befolyása a családra, a társadalomra érezhetővé teszi a modern nő vallásos szellemben való nevelésének szükségességét és a vallásos irány kifejlesztésének gondja megoszlik az iskola, a család, a társadalom, szóval mindama tényezők között, melyek a nőnevelésnél általában közrehatnak."

3 Gaál Mózes folytatásokban közölte a Magyar Lányok hasábjain egyik regényét, „A legkisebb leány" címmel, amely lényegretörően tartalmazza: mit tartottak ideális vallásosságnak az újság szerzői: „Nem formák közé zsugorított felekezeti szeretet, hanem az élő, megnemesítő emberszeretet, mely a fűszálban, a legmagasabb hegyben, a legszegényebb emberben egyaránt Isten végtelen jóságát bámulja."

4 A folyóirat az általános keresztény erkölcs bemutatásával igyekezett erősíteni a fiatal leányok vallásos érzületét. Egyértelmű felekezeti kapcsolódásról nem beszélhetünk, noha a szerzők felekezethez való tartozása valószínűleg egy-egy időszakban meghatározó volt. így pl. az 1895-96-os évfolyamokban, amelyeknek Gyarmathyné és S zabóné Illésy Piroska a legtöbbet közölt szerzője, sokkal általánosabb a vallásosság megjelenítése, mint 1897-től, amikor ők már kevesebbet írtak a lapnak. Feltételezem, hogy reformátusságukból fakadóan ez a hangvétel volt elfogadható számukra. Az 1897-es évfolyam már inkább a katolikus vallásgyakorlatot (Tutsek Anna különben maga katolikus családban nevelkedett) tükrözi. Azonban ekkor sem igazán a felekezeti hovatartozáson volt a hangsúly, mert nem konkrét dogmatikai, hittani, vallásgyakorlati nevelést vállalt magára a Magyar Lányok, sokkal inkább a val344