Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Nagy Abonyi Ágnes: A Mária-lányok Bácskában és Bánságban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága nográfiája is követte.

8 Érdekes, hogy főleg a bánáti templomokban a kisméretű szobrok a berendezés részét képezik, a mellékoltáron, vagy előtte saját díszes talpazatán - asztalán állt, amely oltárként is szolgálhatott. A Mária-lány társulat irányítását egy idős, vallásos, leginkább özvegyaszszony vállalta, de egyházi személy (tisztelendő nővér) is betölthette ezt a tisztséget. Mária-lányok anyja, Mária-dajka és Rózsafüzér Koszorúfu néven ismerik, hiszen az Elő Rózsafüzér Koszorúi közül legalább egynek ő a vezetője. A Mária-anya legfontosabb feladata a Mária-lányok (Zenta, Magyarkanizsa), illetve a Máriás-lányok (Rabé, Csonoplya) csoportjának a megszervezése és nyilvántartása. О mondta meg, mikor lesz körmenet, összepárosított és beosztott mindenkit a megfelelő helyre. Szigorúan ügyelt a rendre és a fegyelemre, főleg az ájtatosságok ideje alatt. A körmeneteken a Mária-anya helye a „Hordozó Mária-szobor" mellett vagy után volt. A fehérbe öltözött Mária-lányok között ott feketéilet az ő ruhája. A Mária-anya öltözhetett más sötét színű ruhába, például barnába vagy sötétkékbe is, a helyi idős asszony ünneplő viseletének előírásai szerint (Gombos, Doroszló).

9 A Mária-lány Társulatba az első áldozásban részesült, tiszta erkölcsű, templomba járó lányok férjhezmenetelükig tartozhattak. A Mária-lányok ünnepi viselete tisztaságuk jelképeként mindenütt fehér volt, a helyi népviselet jellemzőinek megfelelően. A koszorú viseletének kiváltsága is megillette őket. A ruhájuk összetévesztésig hasonlít az elsőáldozó, illetve a menyasszonyi ruhára. Viseletük abban különbözött, hogy a vállukon keresztben szalagot, nyakukban pedig - akik tehették - Mária-érmet hordtak. Módosabb helyeken kizárólag erre a célra készítettek 2-3 váltás fehér ruhát is. A dokumentum értékű régi Mária-lány fényképeken szembetűnő Doroszló, Gombos és Bácskertes jellegzetes sokszoknyás népviselete. Doroszlón az ünnepi viselet legjellemzőbb darabjait, a keményített, slingelt aljú péntőket (5-6 darab) öltötték magukra, amelyek közül a legfelső apróra ráncolt „fősőszoknya". Anyaga a századforduló táján kendervászon, később gyolcs volt. Tetejére gazdagon slingelt „merkütt" kötényt kötöttek. A felsőtestre slingelt, fehér, befűzős, testálló blúz mellkoszorúval vagy „tüledálló" kerülhetett. Az 1950-es évektől ezt felváltotta a selyem- vagy „grenadin" szoknya, blúz és kötény. A hajuk „egyhajra" volt fésülve, pántlikába fonva. A fejükre művirágból készült koszorú, a lábukra pedig „fehérharisnya" és fekete „spanglis" cipő került. Vállukon keresztben, a jobb válltól bal csípőn átkötve a szoknya hosszáig lógott a rózsaszínű szalag, a „patrontás". Mellükön három brossal le is tűzték ezt a szalagot, amellyel különbséget tettek a Mária-lány és az elsőáldozó között. A 60-as évekig öltöztek ebbe a viseletbe. A gombosi Mária-lányok öltözete a legismertebb. Egy fénykép hátlapján dátummal ellátott üdvözlet áll. Csajkás Antal plébános 1959 húsvétvasárnapján Gombosról a fehér koszorús Mária-lányok csoportjának fényképén küld309