Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Szabó Irén: A görög-katolikus vallásgyakorlat egy gesztusa: a csók

A mindennapok és az ünnepek vallásossága kezükbe kerül. E képek megcsókolása gyakran mély érzelmi érintettséget árul el.

59 Megcsókolják például, ha leesett a földre, vagy az újonnan kapott képet mielőtt eltennék az imakönyvükbe. Csókkal illetik a szentelmények némelyikét: a gyertyát, barkát, búzafüvet szentelés után. Külön tisztelet övezi az újszentelt és az elsőmisés papot. Az újszentelt pap elsőként a szentelő püspökével és paptársaival vált békecsókot, majd egyenként megáldja szüleit, feleségét és testvéreit, akik mind megcsókolják a kezét. A templomban levőket külön csoportokban áldja meg. Az ambonon sorban letérdepelnek az áldásra várók. A fejükre terítik az epitracheliont, és az újszentelt elmondja az áldás szövegét. Amikor az epitracheliont leveszik a térdeplők igyekeznek vagy a pap kezét vagy az epitracheliont, de legalább a miseruha szegélyét megcsókolni. A papságnak, mint szentségnek különös kegyelemközvetítő erején túl ezekben a tiszteleti formákban összekapcsolódik az „elsőnek" mint érintedennek, tisztának járó tisztelet és a vágy, hogy részesüljenek belőle Az eddig felsorolt adatok mind a liturgikus élet részei vagy ahhoz szorosan kapcsolódó csókgesztusok, amelyek a lélek átadás, a szentségből való részesedni akarás, a hódolat és tisztelet, a halottcsókolás az üdvözlés és búcsú gesztusai voltak. Befejezésként a szakrális és a profán határterületén lévő gesztusról, két ember találkozásakor illetve elváláskor váltott csókról szólnék. A görög katolikusok körében rokonok, ismerősök között vagy egy kedvesen fogadott idegen esetében szokás három arccsókkal esetleg arcérintéssel üdvözölni egymást. Görögöknél és szláv ortodoxoknál a szájcsók is szokásos.

60 Határterület, hiszen a templomban találkozó rokonok ott is ugyanúgy üdvözlik egymás mint az utcán. De határterület abban az értelemben, hogy a szakrális tér elhagyásához is kapcsolódik búcsúcsók formájában. Máriapócson és a Munkács-Csernekhegyei monostor templombúcsúján figyeltem meg, hogy a távozó búcsúsok milyen formában vesznek búcsút a helytől. Minkét helyen a templom kertjében vagy közelében álló keresztet csókolták meg. Előadásom első részében a csók lehetséges jelentései közül a lélekcserét említettem meg. A léleknek, mint leheletnek a cseréje, a távozó lélek felfogása vagy a lélek átadása csók által. Ilyen értelemben a rálehelés és a lenyelés gesztusát is a csókkal rokon gesztusként lehet és kell értelmezni. Ez azonban már meghaladja e tanulmány kereteit, mint ahogyan a szorosan vett templomi vallásgyakorlat keretein kívüli csók gesztusok vizsgálata is újabb áttekintés feladata lesz. Jegyzetek 1. Solymossy Sándor: A csók eredete. Ethnographia XXXIX. 1928. 71-82., Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem verbális közlések egyik formájáról: a járásról. Klny a Déri Múzeum 1992-1993. évi évkönyvéből. Debrecen, 297