Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága lások kétségtelenül nagy értékeink köztudatosításáról és ennek nemzeti szempontból való jelentőségéről. De egyházi szempontból sem lehet érdektelen magyar református népünk ősi értékeinek feltárása. Nem tudom, hogy ezek a nagydobronyi ősi énekdallamok és szövegek az igazi népi ének milyen értékes elemeit és adottságait foglalják magukba, de most, amikor az új énekeskönyv előkészületi munkái folynak és az ezt nagy szakértelemmel végző illetékesek oly nagy súlyt helyeznek az ősi eredetű népi dallamok felvételének szükségességére, akkor többek között nem szabadna figyelmen kívül hagyni a nagydobronyi „éneklők" ősi énekhagyományát sem, hátha akadna ebben a hagyományban egy pár olyan értékes darab is, amelyről kétségtelenül megállapíthatnák a szakavatottak a magyar népi énekköltés keveredéstől mentes, ősi, tiszta aranyveretű fajsúlyát. Két éneket közlök, amelyeket az éneklők alkalmával nagy szeretettel használnak: Erős Isten, igaz bíró rettenetes méltóság. Bűnöm számát renddel író élő mindenhatóság. Tiszta szentség, igazság, legfelsőbb hatalmasság, legigazabb törvénytevő, legszorosabb számotvevő. Félelemmel, rettegéssel íme Hozzád járulok, alázatos reszketéssel lábaidhoz borulok. Félek Uram Tetőled, jaj ha elvetsz mellőled. Mert bűneim sokak, nagyok, méltó halál rabja vagyok. Minden irgalmasság Atyja, ki vagy igen kegyelmes, neked zeng szájam szózatja, légy hozzám engedelmes, íme sírok Péterrel, ne nyúlj hozzám fegyverrel, ne mosd szablyádat véremben, ne gyönyörködjél vesztemben. 233