Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Csukovits Anita: Vallásos szimbólumok a váci domokos kripta 18–19. századi koporsóin

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek romba dőlt város vagy inkább annak csak helye." A város lakosainak száma 1688-ban mindössze 230 fő volt, így a földesúr, a püspök az elnéptelenedett városba külföldi telepeseket hívott. A nagy számú német ajkú (sváb, bajor, osztrák), szlovák és egyéb népcsoportokhoz tartozó telepes magával hozta ismereteit, szokásait, hagyományait is. A korabeli céhes iratok tanúsága szerint a betelepülők között sok iparos is volt. A 18. századra Vác a püspök-földesúr és a polgárok erőfeszítéseinek következtében újjáépült, ma is látható műemlékei ebből az időből származnak. 8 templom, köztük a székesegyház és a fehérek temploma, valamint 4 kolostor, 4 kápolna, püspöki palota, papi szeminárium, kálvária, több szentszobor datálódik ebből az időszakból, mutatva a kegyesség és püspökség erejét. A polgárok már büszkék lakóhelyükre - melyet a koporsófeliraton is előforduló „civis vaciensis" kitétel bizonyít -, de az itt lakók magukkal hozott nyelvüket és szokásaikat a 19. század elejéig még megőrzik, s csak a 19. századtól lépnek az asszimiláció útjára. A céhes élet fénykorát élte, Pest megyében csak két város előzte meg a céhek mutatói alapján, Pest és Buda. 1743 és 1808 között csak asztalosmesterből 23 működött Vácon, a nevek tanúsága szerint többségük német anyanyelvű volt.

4 Tevékenységükhöz köthető az előkerült 263 koporsó, melyek díszítés és díszítéstechnika szempontjából 3 típusba sorolhatók: 1. textillel bevont felsőrészű koporsó, a fedélen szegecsből kivert vagy más színű textíliából kivágott, szegeccsel rögzített kereszt, néhány esetben szegecsből kivert egyszerű vallási szimbólum; 2. keményfa koporsó a fedélen vésett kereszttel; 3. festett vagy pácolt koporsó, a fedélen festett kereszttel és egyéb díszítményekkel. A 163 festett koporsó a díszítmény alapján további 3 alcsoportba sorolható: a) festett vagy pácolt koporsó, tetején festett kereszttel, benne és körülötte egyszerű, igénytelen festésű vallási szimbólumokkal; b) festett koporsó, tetején festett kereszttel, benne és körülötte igényes festésű vallási szimbólumokkal; c) festett koporsó, tetején festett korpusszal, körülötte igényes festésű vallási szimbólumokkal. Valamennyi csoportba tartozó koporsón megfigyelhető a keresztformák változatossága, a latin kereszten kívül előfordul lóherés, talpas, szélesvégű, keresztvégű, oltáriszentséget formázó sugaras, kettős és behasított végű kereszt is. A kereszt minden esetben igazodik a tárgy szerkezetéhez, formájához, a kereszt két szára a fedél jobb és bal oldalára lelóg. Az első csoportba tartozó textillel bevont koporsók többsége 1740-1780 között készült, legfőbb díszítőelemük a szegecsből megformált kereszt. A 22