Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban
A mindennapok és az ünnepek vallásossága Megkondul a harang, s mint gyors madársereg, száll szabadon a légben utcák, házak felett. Zörget ablakodon, vagy ha bezárt szíved, és int és kér és hív: Jöjjetek ti hívek. Es zeng és zúg, messze száll a hangja, s jönnek a jó hívek apraja és nagyja. Tiszta feketével az idősek csendben, meghatódott arccal a gyermekek rendben. Friss, kemény léptekkel fiatal legények, most itt belenéznek a lányok szemébe. Színpompás ruhában szebbnél szebb leányok, egytől-egyig mint szép mezei virágok. A Nagytemplom tömve. Kitárva szív, lélek, harangok még szólnak, de már zeng az ének, s a jó hívek szíve megtelik örömmel,amikor éneklik: Bejöttünk örömmel..." 2 " A dobronyi reformátusok templomba járó kedvét nem vette el a sztálini idők sok-sok zaklatása sem. A templomba járók száma ugyan megfogyatkozott egy időre, mert az ifjúságot tűzzel-vassal tiltották a templomtól, de az idősebbek, a málenkij robotra elhurcoltak egyedül maradt asszonyai a templomban találtak vigaszt lelki bánatukra és később gyászukra. A dobronyiak templomozása is példamutató. Vasárnaponként több százan vannak a templomban, ünnepnapokon most is megtelik a templom. A hétköznap reggeli istentiszteleteken részt vevők száma sokszor ma is eléri a kétszáz főt. Az egyházi építkezések, a templom és az egyház iránti szeretet évszázadokon át bizonyos mértékben tükrözték a gyülekezet lelki igényeit is, Istenhez, templomhoz való viszonyát, egyszóval hitéletének minőségét. A nagydobronyi gyülekezetben ma is tapasztalható az a hitbuzgóság, melynek a fentiek során is láthattuk. Ez a hit és ragaszkodás megtartó erővé is vált akkor, amikor először a cseh, később orosz megszállás alatt kellett sok megaláztatás, tiltó parancsok között megélniük hitüket és megtartani magyarságukat a nagydobronyi reformátusoknak. Templomi éneklés, „diktálás", „éneklők" Vizsgálódásaink során ismertük meg a nagydobronyi református gyülekezetben a régi, hagyományos éneklési módot és a diktálás után való éneklés szokását. Nagydobronyban ugyanis orgonakíséret nélkül, úgynevezett kiegyenlített ritmusban, hosszan elnyújtva és az éneksorok végét hanglejtéssel cifrázva énekelnek. Az orgona nélküli éneklésnek egyébként a reformátusok227
