Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága badság. Nagydobrony 1945 óta többet fejlődött, mint az azt megelőző évszázadokban együttvéve ..."* Balogh Edgár amikor értesült arról, hogy újságíró barátai végigjárják azokat a falvakat, ahol több, mint fél évszázaddal ezelőtt ő is járt, lelkesítő levelet intézett hozzájuk, amelyben többek között ezeket írta, 1982-ben: „Ez a találkozás az akkori Szegényországgal döntően hatott fejlődésükre: a falu romantikus barátaiból, a népművészet rajongóiból, a népsors megváltoztatásának, a szociális forradalomnak híve, népünk ügye mellé álló kommunista értelmiségiek lettek. Ahogy Várady Sternberg ungvári professzor kartársam Századunk öröksége с kötetében olvasom a mai szembesítés az 1930-ban látottakkal és hallottakkal, egy alapjában megváltozott új világra ébreszt nyomasztó emlékeimből ..."'' Míg Balogh Edgár - minden kommunista elfogultsága ellenére is - észrevette, hogy Nagydobronyban és környékén református magyarok élnek évszázadok óta és még esetenként rokonszenvesen írt néhány tiszteletesről és munkájáról, addig 1987-ben az ő útján járó újságíró-szociológusok csak a református templomot látták meg Dobronyban és a szomszédos Barkaszóval kapcsolatban jegyezték meg, hogy „a régi paplak helyén a község legifjabb nemzedéke cseperedik"."' Bizonyára a kötelező marxista-leninista ideológia kényszerítette a szerzőket - és nem saját meggyőződésük -, hogy ne szóljanak arról a tényről, hogy több mint ezer esztendeje a keresztyénség jelentette itt a kultúrát. Több, mint 450 esztendeje pedig a református egyház és iskola a művelődés forrása és ápolója, ugyanakkor - a szovjet elnyomás évtizedeiben - az etnikai és vallási identitás őrzője, megmaradásra biztató és bátorító szó. A nagydobronyi sajátságos hagyományok korábban is vonzották ide a néprajzosokat. Gyűjtött itt népdalokat Bartók Béla, de jártak itt nyelvészek és szociográfusok is. A vallási ünnepekhez fűződő népszokások gyűjtését, és egyáltalán a vallásos élettel való foglalkozást szigorúan tiltották a hatóságok. A néhány évvel ezelőtt megindult enyhülési folyamat tette lehetővé az ilyen témákkal való foglalkozást. 1989-ben a Református Teológiai Doktorok Kollégiumának Egyházi Néprajzi Szekciója vállalkozott arra, hogy a határokon túli magyar reformátusság körében, így Kárpátalján is vizsgálja a református magyarok valláshoz, egyházhoz való viszonyát. Azt a köztudott tényt kívánta igazolni, hagy a vallás meghatározott történelmi szituációban, pl. kisebbségi sors - a nemzeti azonosságtudat kifejeződési formája és az anyanyelvi kultúra utolsó, lehetséges terrénuma. A gyülekezet templomai Győry Mihály lelkipásztor 1795-ben elkezdett jegyzőkönyve szerint a gyülekezet első temploma 1637-ben épült fából. Hossza 9 1/6 öl, szélessége 4 220