Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Nagy Olga: A népi mindennapok vallásossága

A mindennapok és az ünnepek vallásossága (Hadd jegyezzem még meg: népünknek a halállal kapcsolatos felfogását mely olyannyira különbözik a modern embernek a halállal szembeni életérzésétől - Halál az Elet rendjében. Szempontok a népi thanatológiához című tanulmányomban fogalmaztam meg.)

7 Isten az ember sorsának Ura Minden, ami ezen a földön - és nem az „örökkévalóságban" - történik, Istentől ránk „kiszabott sors". Ezt számtalan, gyönyörű népi bölcsességet kifejező szólás bizonyítja. „Ez volt megírva róla" - mondják, ha valakinek tragikus sorsáról szólnak. „Eddig voltak a napjai" - mondják, ha valaki meghal. Majdnem hasonlót tapasztalt Kiss Géza az Ormányságban végzett kutatásai kapcsán: „Valahogy egyet jelent a nép előtt Isten a végzettel, az előre megírt ki nem kerülhető sorssal. 'így volt megírva', 'Ezt el nem kerülhette'." Ezt Kiss Géza a 'Nemzedékről nemzedékre szállt, kikristályosodott hit magvának' nevezi. Világgá futó szavak. Havadi beszélgetések című kötetemben Mindenkinek van egy sorsa címmel külön fejezetbe kerültek azok a vallomások, elbeszélések, bizonygatások, amelyek szerint mindenki sorsa Isten által előre meg van határozva. Ez a mélységes hit - miként már említettem - bizonyára összefügg a kálvini predesztináció egyfajta népi „lefordításával".

8 Nézzünk néhány jelzésértékű példát: a) „Mindenki jegy alatt születik!" - bizonygatták egyesek. „Sorsa van az embernek" - vallották mások. „Aszerint következik be minden, ahogy meg van írva" - ti. a sors könyvében. „Mindenkinek meg van írva a sorsa" - vallotta a nagyon értelmes havadi Mihály Gyula, aki ezt is kifejtette: „Én minden további nélkül hiszek ebben, úgyhogy itt hiába mondják egyesek, hogy minden ember sorsának kovácsa..., én a magam bőrén tapasztaltam, hogy ez nem így van!" b) Említett kötetemben található egy másik vallomásfuzér is, amelynek címe: Isten mindenkit elér. Ennek kapcsán a különböző beszélgetésekből az tűnt ki: mindenki már e földön megkapja a maga jutalmát, illetve büntetését! (Ahogy azt megérdemli.) Már elő is kerültek a falubeliek életével, sorsával kapcsolatos példák. „Isten mindenkinek megfizet!" - így szól a havadi szólás, majd következett a bizonyítás: X. falubéli társuk egész életében hitvány ember, csaló volt, de élete végén elérte a büntetés: felakasztotta magát. Más példa: ugyancsak falubéli társuk - kinek nevét tapintatból elhallgatták mindenkit becsapott, mégis élete végére semmije sem maradt. „Isten megfizetett neki is!" - vonták le a következtetést. Azon provokatív kérdésemre: „Maga szerint mindenki már ebben az életben megkapja büntetését?" - a válasz kategorikus volt: „Ebbe az életbe megkapja... E már abba kapta meg!" - utalt az elmondott esetre. Többen kifejtették - s ez már mély vallási meggyőződés: „az ebül szerzett vagyonon" semmi áldás nincsen! Újabb bizonyíték ez, hogy Isten mindenkinek érdeme szerint „fizet meg"! 215