Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Nagy Olga: A népi mindennapok vallásossága

A mindennapok és az ünnepek vallásossága (E tanulmányban nem térhettem ki az Egyháznak igenis fontos szerepére, megtartó erejére. Az egész transzilvanizmus ezt méltán bizonyíthatja. „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát" - írta Reményik Sándor. Itt inkább arra koncentráltam: milyen sajátosan éli meg a földműves nép a maga vallásosságát.) A továbbiakban hadd utaljak azokra a néprajzi, szociológiai, vallásszociológiai felméréseimre, amelyeket Erdélyben, a Kolozs megyei Széken, a Maros megyei Mezőpaniton, Havadon, Udvarfalván végeztem. Ezek mind református falvak, s így elemzéseim a református népi vallásosságra vonatkoznak. Ezeket vetettem egybe azokkal a tudósi megállapításokkal, amelyek a magam tapasztalatát alátámasztották, illetve megkontrázták. Dogmák nélkül A dogma kérlelhetetlensége, szigora, kizárólagossága, mely - ne feledjük évszázadok gyilkosságaihoz (1. inkvizíció, vallásháborúk stb.) járult hozzá, az egyszerű ember számára befogadhatatlan. Hadd utaljak ennek kapcsán C. G. Jung mélyreható elemzésére, aki - elhatárolódva a dogmáktól - azt állítja: az Isten keresése teremtőnktől való bekódoltság, így minden egyszerű ember számára adott.

2 Sietve jegyzem meg: az egyház szerepe az elmúlt századokban máig - s ezt mi, erdélyiek is átérezzük - megmaradásunk, anyanyelvünk, identitásunk záloga. Ez nem mond ellent annak, hogy a nép számára számtalan olyan dogmatétel, mint például a feltámadás, pokol, predesztináció, idegen, sőt, befogadhatatlan fogalmak, amelyektől határozottan elhatárolják magukat. Nézzünk néhány példát! a) Kezdjük talán a feltámadással. Bár szinte „provokáltam" adatközlőimet azzal kapcsolatban, hogy a lélek tovább él, feltámad, hiszen - mondtam - ezt prédikálják, a „Hiszek egy"-ben is elmondjuk. Ok nagyon határozottan állították: „A lélek szusz, pára..."; „A lélek csak sóhajtás"; „A halál pillanatában kiszáll a testből..." A havadi Mihály Gyula, miután szintén kifejtette, hogy nem hisz a feltámadásban, hozzátette ezt a szép mondatot is, amelyet gyakran idéztem: „Elünk a gyermekeinkben és a szép emlékezetben." Majd megmagyarázta: azért kell tisztességesnek, becsületesnek lenni, hogy szép emlék maradjon utánunk, s persze nem utolsósorban csak így valósulhat meg az, hogy az ember halála alkalmával a sírnál a tiszteletes úr szépen emlékezzék meg róla. „Prédikációs halott" váljék belőle. (Hadd jegyezzem meg: különben ezzel függ össze, hogy a nép a fiúgyermek születésének örvend inkább, mert az biztosítja a család kontinuitását.) b) Mikor a pokolról kérdezősködtem, adatközlőim szintén határozottan tagadták a pokol létezését. „Azt már nem hiszem, hogy lenne pokol!" „Ak212