Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek A kritikák egyrészt jogosak, másrészt viszont nem veszik figyelembe, hogy a makroszintű elemzés „ennyit tud", azaz e nagyobb léptéken az állami politika, a bürokrácia, a nemzeti ideológia a döntő. Ezen érdekeknek megfelelően az állam jogokat osztogat és tilalmakat emel, időnként erőszakot és kényszert alkalmaz. „A cselekvés a rezsimek (valamint ezek bürokráciája és hadserege), illetve az általuk ellenőrizni kívánt népesség között zajlik."

12 Véleményem szerint azonban nagy ívű, makroszintű etnikai és vallási elemzésekre, gondolatok megfogalmazására szükség van, ám hiányosságaikat a saját vagy az általunk részletesen ismert régiókban kiegészíthetjük, az elmélet csapdáit elkerülhetjük. Az egyik komoly probléma a huntingtoni elméletben a mérhetőség. Huntington ugyanis a gondolatának megfogalmazásakor - többek között - etnikai, vallási térképekre, választási adatokra, politikai folyamatok elemzésére támaszkodott. A vallási térképek szerkesztéséhez viszont mérhető (kvantitatív), jól körvonalazott statisztikai adatokra van szükség. Ezért vizsgálnunk kell azt is, hogy mennyire megbízhatók a gondolata alapját képező vallási adatok. És egyáltalán, lehet-e mérni a vallásosságot? Milyen felmérés alapján szerkeszthetők meg a vallási térképek és ezek az adatok hogyan követik nyomon az európai görög katolikus térfolyamatokat? A kérdést ismét az etnikai és a vallási hovatartozás párhuzamba állításával, az etnikum és vallás összefüggésének értelmezésével szeretném megközelíteni. Az antropológiai, néprajzi szakirodalomban az etnicitás fogalma állandóan változó dinamikus modellként jelenik meg, amelynek lényege a másiktól való eltérés megfogalmazása, hangsúlyozása. Fredrik Barth ezt úgy fogalmazza meg, hogy „nincs alapunk úgy kezelni magatartásokat, mintha azok egyszer s mindenkorra rögzítettek s az idők során változatlanok lennének... hogyan kezeljünk valamit, ami egyszerre változtatja határait és tartalmát."

53 Nem lehet úgy beszélni az etnikai csoportokról, mintha azok valódi entitások, közösségek és tartós (belsőleg homogén) kollektívák lennének. Nem lehet az etnicitást az emberi természet elidegeníthetetlen és változtathatatlan részeként kezelni.

54 Ebből következik, hogy az etnikai csoport fogalmának nyugati, államnemzeti értelmében „egyszerű" kulturális és/vagy vallási, nyelvi jelentése van. Olyan csoportként értelmezi ez a megfogalmazás az etnikai vagy vallási csoportot, amelyet bármilyen önként vállalt azonosság összekapcsolhat." Ebben a nemzetmodellben - hasonlóan az etnikai csoporthoz - a vallási kisebbségek a különböző szociális csoportok változóban, mozgásban lévő kategóriájaként jelennek meg. Bármilyen vallási statisztikai magatartás tehát mindenki elidegeníthetetlen joga, és ez az önkéntes bevallás kell hogy legyen az egyetlen elfogadható vallási statisztikai mérési alap. Közép-Kelet- és Délkelet-Európa nemzetállami (kultúrnemzeti) keretei között - hasonlóan az etnikaihoz - a vallási hovatartozást a történelmi kon115