Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Koncz Pál: Színes „szentkép” kőnyomatok restaurátor szemmel

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek seldorfi Arnz und Companie nyomdára utal, amely tehát nem talált készítményeinek erős konkurenciát a korabeli Magyarországon. Veszprém megyében báró Hornig Károly püspök 1894-ben alapította meg a Veszprémi Egyházmegyei Könyvnyomdát, amely azonban szentképeket, legalábbis önálló színes nyomatokat nem készített, technikai lehetősége sem volt rá. Nyomtatott szentképek terjesztésére, árusítására utaló adatok azonban korábbról is vannak. Pápa városában például 1875 májusában Kovács Klára nyújtotta be vállalkozóként engedély-kérelmét imakönyvek és kegytárgyak mellett szentképek árusítására is, majd három hónap múlva, augusztusban már további négy személy: Vackó Mihály, Horváth Erzsébet, Legény Péter és Földi Ferencné csatlakozott azonos kéréssel.

9 Ez idő tájt tehát legalább öten foglalkoztak rendezett keretek között kegytárgyárusítással a városban. Az időpont konkrétsága és egyezése mögött hatósági rendelet kényszere sejthető, ami szintén kutatásra vár. Veszprémben ugyanez idő tájt Hermann Krausz, a későbbi Krausz Ármin és fia, majd Pósa ( hajdan Posch) Endre könyvkötők váltak - előbb csak papír-, írószer és könyvkereskedő, majd könyvkiadó -vállalkozókká.

10 Pápán ekkor még az anakronisztikus ponyváról történő nyomtatvány-árusítás is bizonyosan létezett (a bolti kereskedelem mellett). A Fő téri piacon a szökőkút közelében kínálta holmiját a naptáros kikiáltó, aki hitbuzgalmi nyomatokat, különféle énekes- és imakönyveket árusított, nyilvánvalóan szentképeket is.

11 A piacokon, vásárokban, boltokban - általánosságban a városokban zajló folyamatos kereskedelmi árusításon kívül

12 -, a falvakban is terjesztettek vándorló, házaló kereskedők szentképet. Ez utóbbira vonatkozóan igen kevés ábrázolás van.

13 A restaurátori munka során általában szükséges, hogy a műtárgyat alkotó elemeire szétbontsuk, belső szerkezetét föltárjuk. Egyes tisztítási, konzerválási lépések csak így valósíthatók meg. Ilyenkor nyílik lehetőség arra, hogy az addig elrejtett - a tárgy készítésére, előállítási helyére, korára stb. vonatkozó - fontos információkhoz jussunk. Jellegzetes szériatárgy a 19-20. század fordulójáról az olyan színes kőnyomat, majd cinklemezre fotografált autotípia, vagy offset, melyet már présformán nedvesen sajtolt, plasztikus ornamentikával díszített paszpartuban hoztak forgalomba. A típus egyik korai válfajánál a képmezőt 5-10 cm szélesen krétával mázolt hófehér felületű alapon egy plasztikus dúcról arany-, vagy bronz-színnel nyomott ornamentika keretezi

14 Az alkalmazott papír rendszerint erősen simított felszínű, olykor gyenge minőségű karton. Az élelmes kiadó tehát nemcsak egy majd keretezendő nyomatot állíttatott elő, hanem reprezentatív lakásdíszül is szolgáló, értékesebb - legalábbis drágább - faliképre igényt tartó vásárlóknak már azonnal falra akasztható, komplett tárgyat biztosított. Sablon alapján automata marógéppel cifrázva, folyóméterszámra előállított, olcsó ezüst-, vagy bronzutánzat 101