Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

vükhöz. Eredetileg a liturgia nem ismert szentünnepet. Ez csak az első keresztények éves ünnepeiből alakult ki, majd a 9. sz. után lett általános a szentek tisztelete. A céloknak megfelelően betegség, állatok védelmezésére, időjárási jóslásra szolgált először a szentek kultusza. A szentek ereje természetfeletti, amit Istentől kaptak. így ez Istenre utal vissza, tehát a szentek tisztelete egyben Isten dicsőítése is. A Tridenti (Trienti) Zsinat (1545-1563) a szentek tiszteletét szabályozta, ezzel is a reformáció térnyerését igyekezett a katolikus egyház csökkenteni. A Zsinat, amely az ellenreformációt indította útjára, a szentek képeit, ábrázolásait nem engedte illetlenül és erkölcstelenül bemutatni, minden "babonaságot" irtandónak ítélt. A szentek tisztelete az erényeik utánzásában a hozzájuk való könyörgésben és közbenjárásuk kérésében az ünnepeik megtartásában és képeik-ereklyéik tiszteletében nyilvánult meg. A szőlővédőszentek kultusza a néphagyományok és az egyházi liturgia folklorizálódott emlékeinek, valamint az időjárási megfigyeléseknek, jóslásoknak a keveréke. Az időjárási tapasztalatok majd minden évben történt újragondolását és a természetismeret szintjén a köznapi gondolkodás szférájában tartását a korabeli kalendáriumok és csíziók biztosították. A kalendárium forgatása állandó önellenőrzést és bizonyosságot jelentett, ami a kalendáriumhoz való igazodásban és a kalendáriumból történő idő- terményjóslásban, terménybecslésben mutatkozott meg. Mindennek az alapja a termésféltés volt. A szőlővédőszentek nevével jelölt nevezetes napok és a hozzájuk kapcsolódó hiedelem, tapasztalás és jóslás ezekben a közkedvelt kalendáriumokban jelent meg először. Az első naptár 1538-ban látott napvilágot Krakkóban magyar nyelven, majd utána Bécsben 1562-ban, Kolozsváron 1569-ben. A kalendáriumok számával Lőcse, Kolozsvár, Kassa és Debrecen vezetett, amely városoknakjelentős szőlőterülete is volt. Az általános, szőlőkkel kapcsolatos időjárás-jóslás mellett, a konkrét szőlővédőszentek neveit is megemlítették ezek a naptárak. A 16. sz. végétől ismertek a debreceni Újfalusi Imre iskolamester kalendáriumai (1598., 1599.), aki januárról pl. azt írta: "Lakyál, egyél iambor utanna iot - is algyal, Ha Vince fenlik, ismét az pintze telik. "

9 A Lőcsei kalendáriumokban (1675., 1678., 1698.) ez áll: "A ' Szőlő és Vetemény veszedelemben áll, Mikor a Föld ez Hóban hó nélkül pusztán áll. Fényes Vince Szent Pál fordulásával egybe, Bor, Búza a bövségének Szép bizonyos jele. " 71