Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csókás Ferenc Bény: Hozzászólás

A szomorú trianoni békeszerződés után 20 évig tartoztunk, a Csehszlovák Köztársasághoz bizonyos kisebbségi jogot élvezve. Kialakulhatott a "Gyöngyösbokréta" mozgalom, amely főként az éneklő csoportokat, folklórcsoportokat ölelte föl. A vallási énekkaroknak is volt létterük. Bényben 100-120 tagú énekkar volt 8 hang összetételben. 1935-ben a törökök fölszabadítása alóli jubileumi évben a bényi énekkar énekelte a latin misét Érsekújvár főterén, a szabadtéri Istentiszteleten. Az ilyen magasabb szintű vallási élet sem zárta ki és sorvasztotta el a népi-vallásosság gyakorlását, fönnmaradását. A múltba gyökerezve elég gazdag volt és éltek a népi vallásos szokások, a helyi lelkipásztor, kántor úr és a tantestület nem emelt szót ellene, figyelték azért, hogy be ne hozzanak idegenből valami pogány szokást, ami elferdíthetné az eredeti népi küldetést. Szépen megfért egymás mellett a népi és a magasabb szintű egyházi éneklés és szokások. Nálunk tudták azt az egyházi és világi vezetők, hogy nem szabad megszüntetni, mert az egyszerű paraszti nép egyik létgyökerét vágnák el. Majd 7 évig az anyaországhoz tartoztunk, ekkor egyes szokások kissé kifinomultak, de éltek tovább. A szomorú II. világháború frontvonala 7 hétig időzött Bényben. A front elvonulása után újra Csehszlovákiához csatoltak, számunkra szomorúbb korszak következett, ami itt-ott még napjainkig is kísért. Három évig jogfosztottan éltünk, csak 1958 után kaptuk meg állampolgárságunkat és ezzel bizonyos kisebbségi jogot is. Ezekben a kezdetleges szomorú években, úgy mondhatjuk, csak a vallási élet volt az anyanyelvünkön. Ekkor nagyon fontos szerepet töltött be a népi vallásosság életünkben. Fönntartotta a fönnmaradás reményét az idősebb generációkban és az ifjúságnál és gyermekeknél pedig adta tovább, éltette őket az édes anyanyelven. Ekkor lehetett igazán fölmérni az ima és ének nagy öszszetartó erejét. A nagyszülők ölében ülő unokák megtanulták majd vitték tovább a küzdelmes időkben létük aranyszálait. Még napjainkban is van Bényben élő, népi vallásos szokás, bár sokkal kevesebb, mint a múltban volt. Most remény van arra, hogy egy-egy szokás újra föléled; kissé új tartalommal. 529