Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

I. Filipçuc Bukarest: Manole mester háromszoros vétke

Manole megszegi hitét - és ebből a helyzetből indul az, amit úgy nevezünk, hogy tragikus vétek - és olyannyira elmegy (anélkül, hogy gondolna egy új házasságra, bár a folklórban a második házasság boldogtalanabb, mint az első), hogy mihelyt drágán megfizetett szakmai tökélyét eléri, kész új kolostort építeni, szebbet, és még sok minden mást. Bár Negru Vodä csupán egyet rendelt tőle, valószínű, hogy a dicsőített kolostorra, az útkereszteződésben álló templomra - ahogyan a román nép a Hattyú csillagképet nevezi szüksége van azért, hogy megőrizze gyámságát a földiek szemében, csupán egyetlen földi létesítmény által, melyet egy szűz, később egy asszony feláldozásával építettek (a Hattyú csillagképet a románok Vállkávás leánynak nevezik). Következésképpen Negru Vodä elrendeli, hogy rombolják el az állványokat. Ezt nem olyan fajta irigységből teszi, hogy ne épülhessen szebb kolostor, mint ami a nevéhez fűződik, hanem azért, mert Manole mester építő szenvedélyének igazi mozgatója a keresztény hit és nem a művészet. Mivelhogy Isten szereti nevéért is, és a felépített templomért is, Manolet csodálatos módon meg kellene mentenie, ami más helyzetekben ugyancsak gyakori motívuma a román folklórnak. De az istenség nem mozdul, csupán azt az illúziót kelti, hogy a szárnyak megmentik a tíz híres mestert. Miért szárnyak, és miért nem más, leereszkedésre szintén alkalmas eszközök? Meglehet, hogy a magyarázat a templom falába beépített leány (asszony) és egy hófehér toronyból felszálló Három Hattyú balladája, kolindája közti viszonyban keresendő. Ezeket a szövegeket valamikor a Karácsony és Vízkereszt közti időben mondták, a Hattyú csillagképnek szentelt koledáló napon és semmiképp nem a Bak csillagzatnak (a téli napfordulókor), ami tabuvá vált, akárcsak a Rák (a nyári napforduló). A Manole Mestert integráló olvasmányhoz még azt is hozzá kell tenni, hogy a román kolinda és ballada szövege ama tizenkét kolindát tartalmazó rendszerből válik ki, amelyeket tizenkét napon (estén, éjszakán) át mondtak az Óév és Újév között. Másszóval, ebben az időszakban, amikor az ég is tiszta, a nép rituális énekeket intonált sorban, mindenik hónapnak, minden állatövi csillagzatnak, azzal az elsődleges hittel, hogy a koledált házak megtisztulnak, mivel a házigazda köszöntése csak másodlagos cél. Ebben a rendszerben nincs a leánynak, legénynek, halásznak, vadásznak, gyermeknek vagy felnőttnek szentelt kolinda, miképpen nincsenek varázsigék, ráolvasó versek életkorra, szakmákra. Viszont léteznek Kos-, Bika-, Ikrek-, Oroszlán-, Szűz-, Mérleg-, Skorpió-, Nyilas-, Vízöntő-, és Halak-kolindák, ahogyan léteznek varázsigék, ráolvasóversek betegségekre, de nem a beteg korára, szakmájára. Végül, az emberek mentalitásában végbemenő változásoknak köszönhetően ezen koledák rituális funkciója, irodalmi szerkezete egyaránt váltakozik, 526