Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Jókai Mária Barslédec: Mit jelent katolikusnak lenni Zoboralján?

Önkéntelenül, de nagyon természetesen adnak hálát az Istennek az átélt és megélt napért. Amint a gyermek beszélni kezd, ezek a röpke imák az első betanítandók. Már kicsi kortól a Teremtő iránti hálára nevelték őket. A hit, a vallás tartást adott az embereknek. Egymást tisztelő, egymást megértő, szerető emberek nevelődtek fel. A vallás tiszteletet parancsolt az idősebbek iránt, becsületre nevelt mindenkit. Bizonyos félelmet, féltést is tartalmazott. Az emberek féltették lelkiüdvüket, így igyekeztek betartani a parancsokat. Ez nem volt baj, mert korlátok közé fogta az életet. Egyfajta önkontroll volt ez üdvösségük érdekében. Ezért tudtak a zoboraljiak évszázadokon keresztül megmaradni embernek, katolikusnak, magyarnak. Nem bántották egymást, mert féltek Isten haragjától. Szlovákok és magyarok békében, szeretetben, tiszteletben megfértek egymás mellett. Istent imádni, Istent dicsérni, Istent magasztalni mindenki a saját nyelvén, a maga módján tudta, amit így is lehetett. Nem bántotta senki fülét az idegen szó és ima, ez így volt természetes. Ma is ez lenne a helyénvaló, de sajnos nagyon sok helyen elszabadultak az indulatok. Ehhez hozzájárult a vallás iránti közöny, közömbösség. Fellazultak az erkölcsi normák és a nemzetiségi gyűlölet a vallásos emberek körében is felütötte a fejét. Bízzunk Istenben, hogy a kedélyek lecsillapodnak és újra jóra fordul minden, nyugodt szívvel hálát adhatnak majd újra az emberek mindenfajta megkülönböztetés, harag, gyűlölet nélkül. Befejezésül egy esti imát idézek. Lélekben megbocsájtunk mindenkinek akik a nap folyamán ellenünk vétettek és akiket mi megbántottunk. Ne múljon le a napod a te haragoddal. Előbb hogysem lefeküdjek, kezeimet összeteszem. Hozzád emelem szívemet. Istenem áldván tégedet. Hogy velem annyi jót tettél, veszélyektől megmentettél. Mivel ellened vétettem. Bocsáss meg kérlek énnekem. Mert hogy nyugton csak úgy alhatom. Vigyázz reám őrangyalom. Oh Mária, édesanyám. Kérlek gondod legyen reám. О üdvözítő Jézusom, Szent sebeidbe zárkózom. Melyekből véred folyt érettem. Lemosván az én vétkem. Légy velem édes Jézusom, Hogy békében nyugodhatom Amen. 516