Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor János Kolony: Adalékok a kolonyiak vallásos életéhez

6. Fabinyi Tibor professzor úr szíves közlése. 7. CSÓKA Lajos 1929/58. 8. Valószínű, hogy imakönyvből tanulhatták. Fabinyi Tibor szerint is. 9. Liszt Mária kat. Alsóőr 10. A szlavóniai magyar falvakban saját gyűjtés. Sándor János (tanár, Kolon): ADALÉKOK A KOLÓNIÁK VALLÁSOS ÉLETÉHEZ Zoboralja 12 magyar falujának egyike s talán legjellegzetesebbike Kolon. Ha Zoboralja helyett Zoborvidéket mondunk, akkor tizenharmadikként BarsLédecet is ideszámítjuk. A hagyomány úgy tartja, hogy az itteni magyar falvak honfoglalás kori székely települések. Kolon, ősrégi község. A zobori kolostor birtoklevele 1113-ban Colin név alatt említi. 1156-ban, már mint plébánia szerepel. Templomának építését a hagyomány Szent Istvántól származtatja, de a régészek szerint 1070-ben épült. Ennek a falunak vallási szokásairól jegyeztem le néhány mozzanatot, amelyek nagyjából a többi zoboralji faluról is elmondhatók. Kolon mai lakossága teljes egészében római katolikus vallású. Hitbeli meggyőződésük változó, de idősebb korára mindenki templomjáró lesz. A háború előtt (1945.) a gyerekek minden reggel misére mentek, majd onnan az iskolába. A vasárnapi mise mindenki számára kötelező volt. A gyerektől otthon megkérdezték: Mit prédikált a papocska? - ellenőrizve, nem a templom körül ódalgott-e. A templomban nem volt rangszerinti ülőhely, de a tisztesség megkívánta, hogy az első padban a falu tekintélyesebb személyiségei foglaljanak helyet. (Tanító, bíró, egyházatya...) Amennyiben a hely gazdája nem volt ott, bárki odaülhetett. Az elhelyezkedésben szigorú rend uralkodott. Jobboldal a férfiaké, baloldal a nőké volt. Az oltár előtti térségben a gyerekek, mögöttük a fiatal legények, illetve nagylányok helyezkedtek el. A két padsor között a menyecskék álltak. Mindig az újdonsült menyecske került legelőbbre s fokozatosan szorultak mind hátrább a régebbiek. A kar alatt az idegenek, a csitári fiókegyház hívei, majd a népviselet elhagyásának kezdetén az "úriba" öltözöttek foglaltak helyet (szégyenlették). Céhölt legényeknek és fiatal házasembereknek a karban volt a helyük. A harmincas évek végéig a temetőben is ilyen 505