Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Isvákovics Mária Ungvár: Karácsonyi népszokások a kárpátaljai Nagydobronyban
Karácsony napi hiedelmek: 1. A kalács morzsáját szétszórták, hogy a másik éven jól szaporodjon a baromfi. 2. Karácsony szent éjszakája, Öröm, ha hó esik rája. De ha szél fúj, nem visz jóra, Várhatsz hadi behívóra. 3. Karácsony szent éjszakáján Ha szél támad kelet táján. Nyikorog a ház ereszték, Jelenti a marhák vesztét. Mint munkámból kiderült, a terméssel, időjárással kapcsolatos hiedelmek ritkábbak. Az itt bemutatott rigmusokat is csak nagyon kevesen ismerik a faluban. Horkai László, a falu református lelkésze szerint "...a babona csak valamiféle hitpótló, s Nagydobrony lakosságának erre nincs igénye, kitölti erős hite". Karácsonyi étkezési szokások: Reformátusoknál a karácsonyi ünnepnek nincs megkülönböztetett étele Nagydobronyban. Karácsony első napján volt a húsleves és a töltött káposzta (az utóbbi a mai napig sem hiányozhat a vasárnapi asztalról). Régen szokás volt még az "ótott tej" készítése. A következőképpen készült: Odatették a tejet, s addig főzték, amíg meg nem sárgult. Levették a tűzről, s amikor kihűlt langyosra, beleöntötték a tejfelt. 1 liter tejhez elég 2-3 deci tejfel. Külön megfőzték a rizskását. Előfordult, hogy a rizskását belefőzték a tejbe. Reggelre jó sűrűre megült, s olyan lett, mint a tejfel. Hidegen ették, néha még ma is elkészítik. Második nap fogyasztották, lehetett reggeli, vagy ebéd is. Ferenc napon, december 3-án kezdődtek a disznótorok, napjainkban egy héttel karácsony előtt vágják le a sertést. Szenteste kolbászt sütöttek. A kocsonyát minden házban ma is megfőzik karácsonyra. Süteményt régen nem sütöttek, csak diós, mákos vagy lekváros rétest. Napjainkban nagyon sokféle süteményt készítenek, nincs külön erre az alkalomra való. MELLÉKLET Szilveszter este összeül a család, elbeszélgetnek, borozgatnak, amíg meg nem kezdődik a műsor a TV-ben. Egy gyerek, vagy éppen a nagyapa elmondja ezt a verset: Percre perc, napra nap Jaj/ de hirtelen jő. Lejárt a: idő gar adjún (=biizagarad) Megint egy esztendő. 498