Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Pócs Éva Budapest: A magyar halottlátó és a keresztény Európa
ta lenne. 23 A specializálódás indítéka az lehetett, hogy a szükségletek a paraszti közösségek részéről a legújabb korban már elsősorban is a halottak üzeneteinek a közvetítésére vonatkoztak, lévén, hogy a többi, "szent emberek" által kielégíthető lelki szükségletet kielégítette az egyház. Ha a "specializálódás" feltételezése helyes, akkor valószínű, hogy a szent emberek, a keresztény túlvilág felé közvetítő mediátorok egy részének egyoldalúvá - csakis halottlátóvá - válása időben körülbelül egybeesett az egyház részéről megnyilvánuló ellenállás, tiltás kezdetével, tehát a magyar halottlátó-adatok megjelenésével. 24 Feltűnőnek tartotta a magyar kutatás, hogy ez milyen későn történt. Az is felvetődött, hogy volt-e ez előtt egyáltalán halottlátó gyakorlat, és ha volt, miért nem tiltották ugyanúgy, mint a táltosok, jósok, szemfényvesztők mesterkedéseit. 25 Vagyis: ilyen tiltások adatai a XVIII. század előtt hiányoznak, amiből vagy a halottlátók nem-létére, vagy - a tiltások hiányában - "legális" gyakorlatra következtethetünk. A kutatás e kérdésére valószínűleg azt felelhetjük, hogy éppen azért nem tiltotta az egyház, mert ez nálunk egy alapvetően egyházi eredetű, vallásos gyakorlat volt; nem pedig a táltos, vagy egyéb "pogány" maradványok letéteményesei űzték (mint pl. a bolgárok vagy az osztrákok "samanisztikus" halottlátóinak esetében). Az egyház a középkorban, a vizionálókról szóló irodalom tanúsága szerint, nem tartotta keresztényellenesnek, vallásellenesnek a testtől elszakadó lélek "túlvilági utazását", illetve a transztechnikát, sem pedig a halottak - vallásos víziókhoz kötött "látását", nem kötötte pogány hagyományokhoz; ez normális, mindennapi dolognak számított. Az ellenzés, tiltás csak a reformáció után kezdődött, mégpedig protestáns részről: ez katolikus, vagyis egyházi eredetű gyakorlatra, nem pedig a táltoséhoz hasonlatos tevékenységre vall. 26 Mindaz, amit itt vázlatosan összefoglaltam, természetesen egy nagyon leegyszerűsített képlet. Nem csak egyszerűen a vallásos víziók ill. a vizionálok gyakorlata hatott a "népi" halottlátókra, ennél bizonyára sokkal bonyolultabb, sokirányú, sokágú folyamatok zajlottak le. Az biztos, hogy volt ilyen kapcsolat, de az utakat megrajzolni igen nehéz. Az egyik nehézség abban rejlik, hogy az újkori népi gyakorlatot kell összevetnünk a középkori víziókra vonatkozó írásos anyaggal, amely lényegében az elit kultúra sajátmagát megörökítő hagyományozásába tartozik. 27 Másrészt természetesen nem helyes egységes és egynemű vallásos vízióhagyományról beszélni (és egységes és egynemű, ettől teljesen független, népi hagyományról), amely mint egységes kulturális hatás érte volna a népi rítus és hiedelemrendszereket. A túlvilági utazások és látomások, jelenések tartalmi elemeiket illetően - a közös vonások mellett - történetileg, területileg, népenként sokban eltérő kulturális mintához kötődtek és igen változatos és sokféle eredetű hagyományt olvasztottak magukba, sok esetben éppen az említett óeurópai samanisztikus gyakorlat 35
