Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Pócs Éva Budapest: A magyar halottlátó és a keresztény Európa

gyógyítás, a kincs látása, valamint a jóslás és halottlátás, esetlegesen a szerelmi varázslás is. A különböző szálakon rokon, más-más vonatkozásban idetartozó magyar hiedelem- és rítus-elemeket ill. hiedelem-alakokat, vagy a mágia és kapcsolatteremtés tényleges specialistáit itt csak felsorolásszerűen tudom megemlíteni, a részletes elemzéstől el kell tekintenem. Ide tartoznak a tiszántúli, debreceni táltos-perek "fél táltosai", akik nem viaskodnak, pusztán gyógyítanak és a kincset látják; a téli napforduló idején a lucaszéken, keresztúton beavatódó halottlátók, kincs fellelésére, tolvaj kézrekerítésére specializálódó "látók", a keresztútról Lucakor, karácsonykor "elragadott" lelkek; "szent György nap előtti" kígyót "tapogató" gyógyító és kincsre vezető asszonyok, a kígyóbőrrel boszorkányt felismerők; a segítő madárral, csirkével, "piritussal" dolgozó halottlátók, jósok; a "megszállott" halottlátók, és így tovább. A kép tarka és heterogén - szemmel láthatóan másodlagos. Másodlagosságra, szomszédaink hiedelmeiből és gyakorlatából származó "késői" örökségre és nem eredendően magyar rítusokra vall, hogy nagyrészt hiedelmekről és mondai motívumokról van szó, csak igen kevéssé tényleges gyakorlatról. De erre vall az is, hogy azonos hiedelmek - magyar vonatkozásban hol a táltost, hol a halottlátót, hol a boszorkányt jellemzik; és az, hogy igen sok, a Balkán népeinél eredendően a halottlátóhoz, illetve halottlátással is foglalkozó varázslókhoz fűződő vonás nálunk fiktív, mondai varázslóalakokhoz - mint például a garabonciás - fűződik, és így tovább.

17 Mégis felsejlik e sok másodlagos, mondai adat és "összekeveredett" hiedelem mögött egy vagy több olyan típusa a magyar halottlátóknak, amelyek e közép-DK-európai kvázisamanisztikus rendszerek felé mutatnak, azok hatásárajöttek létre. A kezdetén vagyunk még a kutatásnak, nem világos még, hogy a kapcsolatok milyen szinteken voltak a legerősebbek: mennyiben érintették a rituálét és a hiedelemrendszereket, mennyiben csak a száj hagyományozás szintjén léteztek. A "fekete sámánnő" - kapcsolatokat tartó magyar halottlátó ideáltípusa a madár/gyík/kígyó segítőszellemmel dolgozó, a halottak ciklikus földi látogatásainak idején beavatódó nő, akinek alkalomszerűen lehet a halottlátás is feladata a gyógyítás, szerelmi varázslás, kincsek, elveszett dolgok felderítése és a jóslás mellett. Ehhez járul még egy föld alatti "kígyók országa" túlvilág-képzet. Nem tudjuk még, milyen arányban voltak olyan működő magyar varázslók ill. halottlátók, akik nagyjából megfeleltek ennek a típusnak, tehát rituáléjuk és hiedelemrendszerük ezeket az elemeket együttesen tartalmazta. Biztos, hogy valamennyien voltak. De az a valószínű, hogy ezek a magyarságot valószínűleg két irányból (germán és szláv népek felől) érő hatások nem voltak olyan erősek (vagy túl későn jöttek ahhoz), hogy nálunk is teljes mértékben meghonosítsák azt a fajta mediátori gyakorlatot, ami 31