Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Wass György Sófalva: Evangélikus és református együttélés Zselyken

tegsége gyógyíthatatlan volt, s így fiatalon, harmincnégy éves korában elhunyt. A lelkipásztor megtiltotta, hogy az evangélikus temetőbe temessék, hogy temetése alatt a templom harangjait meghúzzák, és hogy az egyházi fúvószenekar kivonuljon a temetésre. Szerintem, s még mások szerint is, itt Mikola tiszteletes úr nagyot hibázott, amit néhány presbiter társammal nem tudtunk elnézni. A temetésre az egész falu kivonult, mert mindenki siratta népszerű tanítóját. A zenekar is kivonult annak rendje szerint s a harangokat pedig én magam húztam meg, mivel a harangozó ettől el volt tiltva. A lelkipásztor fegyelmi eljárást kért a főhatóságtól". Ezzel kapcsolatban az emlékkönyvben a következő bejegyzés olvasható: "1933. július 2. Kiszállt Zselykre az egyházmegyei fegyelmi bíróság vizsgálóbizottsága (Dr. Berger Albert ügyvéd és Zottmann Gottfried lekencei lelkész), hogy lefolytassa a vizsgálatot, tanúkihallgatást azok ellen a presbiterek és egyházi képviselők ellen, kik azzal voltak vádolva, hogy bűnösök abban, hogy Szász Sándor, volt állami tanító, aki az evangélikus egyházat elhagyta, az érvényes egyházi határozatok megszegésével betemettetett az evangélikus temetőbe, temetése alatt az egyház harangjai meghúzattak és az egyházi zenekar a temetésre kivonult. A vádlott presbiterek: 43 hsz. Hunyadi János, 66. sz. Magyarosi György és 119 hsz. Gönczel János II. egyházatya. A képviselők közül 36. sz. Hunyadi Ádám és 76. hsz. Hunyadi Márton. Ugyanekkor egy másik konzisztoriumi bizottság is tartott értekezletet a presbyteriummal, és az összes egyházi adófizetőkkel az egyházi adózás komoly teljesítése és módozatai tárgyában. E bizottság tagjai Rottmann Gottfried lekencei lelkész és Lang Károly besztercei líceumi tanár. Az értekezlet során a bizottság a legrosszabb benyomást szerezte. Egyes elégedetlen elemek, különösen a fenti temetési ügyben vádolt presbyterek egy általuk szerkesztett és mintegy 85 egyháztag által aláírt s a lelkész ellen beadott levél kapcsán kijelentették, hogy azért nem fizetik az egyházi adót és nem is fogják fizetni mindaddig, míg a lelkész fizetését illetőleg a hívekkel meg nem egyez. E megegyezés alatt ők azt értik, hogy az egyházi képviselet határozza meg a lelkész fizetését és az a jelen évre az egyházközségtől 24.000 lej legyen. Ezzel szemben a fennálló rendelkezések szerint ilyen címen a lelkésznek 49.492 lej jár. Mivel a lelkész törvényes fizetéséből engedni nem hajlandó, innét való elhelyezését kérik, hogy helyébe fiatal, olcsóbb lelkészt kaphassanak. Annak ára, hogy a lelkész elleni beadványukat annak szerzői így magyarázták ki, magában a levélben ez van kifejezve, hogy az egyházi adót nem sokalják, csak a lelkész menjen el Zselykről. Az ellentmondásra a bizottság rá is mutatott, mire az aláírók azon része, mely a lelkésszel meg van elégedve, csak az egyházi adót sokalja, ki is fejezte ebbeli véleményét, valamint azt is, hogy olyasmit Írattak 311