Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Bellon Tibor Szeged: Reformátusok és katolikusok érdekellentéte a Nagykunságban

az Istentiszteletre meg nem jelenhetnek, azért kívánnák, hogy köznapokon is a nagy haranggal harangozzanak." A köznép jó célt szolgáló kívánságát teljesítik.

23 Kisújszállás tanácsa meg éppen tiltja a felesleges harangozást a halottnak: "amidőn 48 óráig parancsoltatnak a holt testek fent tartatni, négyszer, ötször és többször is megkívánták a lakosok az harangoknak meghúzását és haszontalan kolompozását... ennekutána midőn valaki meghalálozik, csupáncsak csendítés vagy híradás tétessen és második harangozás akkor légyen, midőn az holt testnek temetésére az oskola kimégyen és az halottas házhoz gyülekezik a nép. Midőn pedig a testtel a szomorú háztól megindulnak a temető felé, akkor is hogy a harang meghúzattasson, többé meg nem engedtetik." Aki többszöri harangszót akar, annak fizetnie kell az eklézsia kasszájába.

24 A kunszentmártoniak is körültekintően intézkednek a temetés alkalmával történő harangozásról. Megtudjuk, hogy oda fajultak a dolgok, hogy minden harang szól, függetlenül attól, hogy "kisebb vagy nagyobb, szegényebb vagy tehetősebb halott vagyon... az sem tudatik a jel adásbul, hogy öreg halott vagyon-e, avagy kisebb halott". Ezért a helybeli plébános egyetértésével a következő határozatot hozza a tanács: "1. A nagy harang egyedül az érdemessebb és redemptus lakosoknak, azoknak is tsupán tsak akkor húzattasson meg, midőn az о Ily háznál öreg halott vagyon. - 2. Irredemptus és más birtokatlan sorsú lakosnak ha szinte öreg halottyok vagyon is, a nagy harang ne húzattasson meg, hanem tsak a 2-ik harang, és a többi apróbbak. - 3. A redemptus és tehetősebb atyák kis halottyaikra nézve megkülönböztetés jeléül a 2-ik harang a kisebbekkel megvonattathatik, a kis halottaknak pedig ha az irredemptus atyáktul vagy kisebb tehetségű háztul való, tsupán tsak az 3 legkisebb harangok húzattassanak meg, hogy így a régibb jó szokás szerént is mind az érdemesebb tagokra nézve a megkülönböztető tisztelet mind a jel adás által a halottakra való kívánt tudomány fent tartasson."

25 Az ünnepek rendjét, a templom méltóságát gyakran rontották meg munkával vagy helytelen magaviselettel. Ezeket a tanács mindig szigorúan megbüntette. Az apáti lakosok az egyik vasárnapon "a kos nyájakat behajtatván és széjjel hányván, a bor sutukon törköllyeiket szana székiben sotulván az Isteni Anya Szent Egyház és országunk törvényei, úgy az innepek szenteléséről költ királyi resolutiónak megvetésével magokat az innep törésnek vétkibe elegyítették."

26 A vétkeseket súlyos pénzbüntetésre és áristomra büntették. Karcagon Csokai Mihály "Nagy Boldog Asszony innep napját szérű nyomtatással", Dobrai István pedig szórással rontotta meg. A pénzbüntetést a római katolikus templom javára ítélte meg a tanács.

27 Ugyancsak Nagyboldogasszony napján cselédjeivel együtt nyomtatott a kiséri Kucy József. Hibáját elismerte, és megfogadta, hogy ezután "pápista cselédgyeit kötelességeiknek 297