Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Gulyás Éva Szolnok: Szent György tiszteletének emlékei és hagyományai – szokások és hiedelmek

deákoknak és mendikánsoknak két forintot fizetett, mert megtisztelték a tanácsot.

10 A 18. század elején (a redempció előtt) a Jászkun Kerületben is évente általában Szent György napján választották meg a közgyűlés többségének szavazata alapján a tisztviselőket." A középkorban ez a nap volt az adófizetés ideje is, így a nép a tavasszal esedékes adót a szentről nevezte el, "szentgyörgyadó"-nak.

12 Nagykőrösön, illetve Debrecenben (1555.) három részletben kellett fizetni a töröknek az adót: Szent György-napkor, a tized szedés idején és Szent Demeter-napján..."

b A Szent György-napi évkezdet az oktatásban is tért hódított. 1836-ban Öcsödön közzéteszik"... hogy ezentúl minden oskolai személyeknek - a Rektort is külön ide értve - Szt. György napján kezdődjék az esztendejek."

14 Tulajdonképpen csak a XVII-XIX. században, az újkori közigazgatás megszervezése vetett véget ennek a gyakorlatnak, nyugat-európai mintára újév lett az évkezdet a közigazgatásban is. A Szent György nap határnap volta azonban más területeken pl. az állattartásban, pásztoréletben még sokáig fennmaradt, természetesen a gazdasági év kezdetéhez is igazodva. A pásztoroknak, cselédeknek sok esetben Szent Györgytől Szent Mihályig tartott az esztendő. A pásztorfogadás időpontjai azonban annyira változóak országszerte, hogy ennek részletezésébe itt most nem megyünk bele. Szent György napja a gazdasági év kezdete is országszerte. Ennek leglényegesebb mozzanata, az állatok első kihajtása, amely az állat termékenysége, egészsége és védelme érdekében mágikus eljárások közt történt. Szinte lehetetlen felsorolni az első kihajtassál kapcsolatos mágikus cselekedetek variánsait, elterjedését, funkcióit. Ezeknek csupán egy része kapcsolódik Szent György napjához, egyébként a naptári év más időpontjain is felbukkannak, általában a kihajtáshoz kapcsolódóan (pl. nagypéntek, zöldcsütörtök, május I. vagy csak kihajtás alkalmával stb.). Itt csak utalok arra a rendkívül gazdag hiedelemanyagra, amit Róheim Géza, Szendrey Ákos és Ujváry Zoltán összegyűjtöttek és közzétettek.

15 Az állatok első kihajtása általában zöld ággal történt. A zöld ág, mint termékenység szimbólum, a jószág fejlődését volt hivatva elősegíteni. Ismeretes, hogy az Ipoly mentén a gazda karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtotta ki az állatokat először a csordára.

16 Karcagon nyírfaággal csapkodták meg a tehenet, hogy ne rontsák meg.

17 Sok esetben vasláncot, vagy valamilyen vaseszközt (pl. fejsze) helyeztek az állat útjába, hogy keresztülmenjen rajta (Dél-Dunántúl).

18 A vaslánc azt fejezte ki, hogy erősek legyenek és összetartsanak, mint a láncszemek. A vasnak rontáselhárító szerepe is volt. Ezzel kapcsolatos az a hiedelem, hogy Nagyivánban szöget vertek az istállóküszöb fájába, azon hajtották ki a tehenet, hogy ne tudják megrontani. Első kihajtás alkalmával szokás volt tüzet gyújtani és füstjén áthajtani az állatokat óvó céllal. Jászfelsőszentgyörgyön piszkos szalmát gyújtottak meg, 225