Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

Ha a megitatás-megétetés nem hozta meg a várt eredményt, erösebb, hatásosabb eljáráshoz folyamodtak. Tárgyakkal szimbolikusan megkötötték, magukhoz láncolták gondolatban szerelmüket, vagy a hűtlen házastársat és gyakran ráolvasó szöveget mondtak. "Hogy az embert megkössék, hogy ne menynyen máshoz. Lekössék. Egy orsót... mikor lefekszik az embervei, akkor ledörgöli azt a gamatcságját (ondóját), egy olyan ribancsal (ronggyal), s felsiriti egy orsóra, s beteszi a küszöbbe, oda, s akkor mengya, hogy "Nem az orsót teszi bé, Hanem az embernek a szemérit" S mongya háromcor, s aztán nem tud, csak otthon tud csinyálni, az ő feleséginek, máshoz nem tud menni. (A ríni, 55 éves asszony, 1991.) "Megfermekálják. Vesznek a lábanyomából egy kicsit, s többet nem tudom. Mit csinyálnak véle, én nem tudom. Parasztcságot, hogyne!" (Lécped, 40 éves vénlány, 1988.) "Még vagyon, hogy vészen a nyomából. Három nyomából. Melyiket akarja megfogni, hogy szereti, s nem, ő nem akar vele beszélgetni, de... szeretnéd azt a legényt, vaj valami... vaj legény a leányt! Vészen három nyomából, a lábujjkájától hátrafelé, s akkor azt esszegyűjti, mikor lép a sárba, fődet, fődet vészen hátrafelé, s akkor összegyűjti gomolyába, s mindcsak úgy, reahúggyozik. S mongya mert még vannak egyéb beszédek is. Osztán mindcsak még aztán húggyozik rêva, s csinyál sárt. Osztán veszi tűt: "S hogy döföm a tűvel, Ugy döfjem a szivit, Hogy jöjjön utánam! S aztán felsikárja (felkeni) plitába (tűzhelyre): S, hogy ég a tűz Ugy égjen a szive értem!" S aztán beüt három szeget, hogy bé legyen ütve oda, s aztán nem is ménen (a szerető) máshoz. De nem es tud máshoz menni! Mind csak ott tanultam, a kórházban!" Ugyanez az asszony egy évvel korábban ezt mondta: "A lópatkót megkapják az úton, hogy le van esve a lótól, akkor beteszi a tűzbe, s megveresíti, s akkor, mikor vizelettyivel revacsapja arra a forró lópatkót. Mongya, hogy: "Ahogy nem tud tűrni..., hogy hugyozzék, Ugy ne tuggyon tűrni, ha van szereteje, hogy érte eljő, Ahogy fut a ló, úgy fusson utána!" S elmongya háromcor. Háromcor csap riva húggyot arra... Vizelettyit csapja arra forró patkóra. S osztán akkor még! Szereteje fog jönni jobbacskábban. Leánynak, hojzája. Ne, hogy... higgyen meg, tudni tudtam (de én), soha! Nem! Megtudtam volna csinyálni embert, nem vert volna! Nem csúfolódott volna! Nem akarok én. Szerettem lefogjam mindenünnét, hogy tuggyak... De én, hogy csinyájjam? Vétekeltem es! Nem akartam, mert a 209