Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

es halltam ezt, hogy csánnyák e legényeknek, béaggyák teráz borba, s megitassák, s aztán legény erőst szereti. De az... szereti egy darabig, s annak es kitelik a mináttya, aztán ütögeti meg ember az asszonyát. Az nem jó az ullan dolog! Tudott fermekálni (rontani, keríteni) nálunk, s meghalt (egy asszony) s most él a lánya. Ott vagyon... felkel örökké, a faluvégibe van. Az mikor fermekált, kellett aggyon leány legszebb katrincóját, legszebb ingét, s egy feteke tyúkot... hogy ő fermekálta azt, hogy a legény szeresse. Ollant csántak itt nállunk, de én nem csántam." (Somoska, 48 éves asszony, 1991.) "De mennyit tart ez? Három hónapot. Három hónapra... legény, hogy nem még lány... nem még sánta elé, legény elhatta. Sz... a leány nem tartotta elé, elhatta leányt, sz lány aztán ült magára... Há, mit sánt?! Úgy. Sz adott a legénynek, sz legény muszály kellett, tartott lányhoz. Sz... e, tán egy hónapot, kettőt, ha hármat. Sz utána nem kontiunálta (folytatta) elé... nem sánta eli, nem illen... Legény futott el lánytól. Sze, kontin (folyton) kellett! Ke (hogyha) elvette lányt, kellett eli! Há, csánásval, ullanval. Há, csánásval, ullanval, éli kellett társa. Há! Udzs vagyon úgy!" (Szabófalva, 59 éves asszony, 1990.) "Cigánykához... cigánykák tudnak deszkentálni. Fermekák... nem is tudom, hogy mongyam. Van annak is egy ideje... amikor kitelik az az idő, annak... Az a fermekálás miféle? Nem is tudom, hogy mongyam... akkor az, akkor ők gáta! (eltelt vége). Nyissák ki szemeiket akkor... Há! Többet nem szeretik egymást... Hogy lesz Istennek az akarattya!" Nem es tudom én es... (Külsőrekecsin, 44 éves vénlány, 1991.) "Volt egy lanka, szerette egy kölök erőst, s a kölök nem éppen szerette őt. Beszélt úgy vele... nem éppen szerette. S aztán adott metregunát. Betette a borba, s megitta azt a bort metregunával, s a kölök megbolondult, kivesztette az eszit! A mátrápura az arravaló es... megbolondult... Az olyan egyféle burján (gyom). Dudó- hogy mongyam magának? Betette a borba, s kölök, mikor megitta... de a kölök ő nem tudta, mit iszik. Megitta, s akkor elveszítette az eszit. S most es mind bolond! Erdőn, erdőbe. Csán nagy szőlőt. Az olyan, mint egy, mint egy jó nagy szőlőszem. Olyan szőlőt csán. Csak egyet-egyet, így! Sz nagy a lapija, nagy lapos lapija (levele) van. S azt ad oda... azt csak használják... marháknak aggyák." (Lujzikalugar, 22 éves legény, 1990.) "Ha az asszony is, hogyha rosszat akar csánni egy legénynek, s hogyha, mikor meg van a rendje (havivérzése) akkor teszen a borba egy kicsit, akkor 207