Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása
Ők úgy hitték (a balek legények), hogy még pénzvei is kínáltak előre: "ne, száz forint, csak muticcsa meg!... Néni... ne, száz frankot is adok, csak muticcsa meg!" "Nem kell, mert katonaságot csináltál, féltem, hogy megharagszol! - mondom - úgy is csinyálok, pénz nélkül!" Eljött egycer kettő, egycerre. Még későbben, mindcsak akkor este. Immá, hogy tegyem be egyiket?, mert lássa meg, betettem mind a kettőt (mindkét legényt) a lidányba. Mikor nézték azok (a lányok), hogy ülnek azok a nagyok bétakarval, csak azt meddig kacagták! Mint egy nagy kordó! S én beszúrtam, s alig tudtam... Még leltem el... hogy kell mondani es dor (bár de) nem kell, csak megsúrolja. De én leltem egy beszédet... De alig tudtam kizokogni! Melyik tudták, azok haltak meg (a nevetéstől). Na, amikor kijöttek, aszongya ez a eccse, nem súroltam meg jól! "Néne, én vagyok!" "Ájj meg, még meg kell bájillalak, (bájoljalak) Ájj meg ott!" Még kijöttem, s plitakarikra (tüzhelykarikára) jobban megsúroltam koromval. Még visszamentem, megsúroltam s másikat es. Mikor onnat kijött! "Há, néni! Erős feteke! Cigánynét veszek. ' "Akkor azt - mondom - cigánynét veszel." О meglátta magát. Egy más. Kártyáztak. S eljött, megcsinyáltam az urszitát. Magas legény volt. S ö visszaült kártyázni úgy, fetekésen. Többik nézték: "nézz be tükörbe!" "Haggy békét! Kend..." Felfuttak a falra, (kacagástól.) De ő azt gondolta, hogy én hazudtam. "Mert nem láttam meg - asszongya - kit veszek el!" S mindcsak fekete volt, ő nem tudta... Ö azt gondolta, csak a batisztát (kendő) tisztán hordom. Igen, egy gamat, pockos (koszos) ribanc volt. S ő azt gondolta, hogy... "á, tudtam, hogy megcsalnak! - aszongya tudtam." S ő mindcsak fetekésen... Mikor nézték a többiek!... Osztán más kerülőben még! Mikor: "menny Lenuca, hidd ki anyádat, s még mongyon valamit!" merre... hallgattak a leányok. Szemérték, szegyeitek. Ők hallgattak. Mikor én bejöttem akkor megherrgettek akkor, mondtam egyet-egyet hogy... há! Hogy..." (Arini 55 éves asszony, 1991.) Ismert volt a szenteltgyűrűbe tekintés is, a kíváncsi tekintetet többpercnyi figyelmes nézés után megláthatta a vízbe tett gyűrűben szerelmese arcképét. A lécpedi változat még a tükörbenézés elemeit is megtartotta. "Újesztendő estéjin. Most este megcsinyájják, holnap újesztendő. Na, egészen tizenkettőkor. Tizenkettőkor egészen. Hogy ide es legyen, és oda es legyen. Tuggya-e? Egészen akkor csinyájják meg, tizenkettőkor ezt. Há! S vizet hoznak mután (némán), akkor éjjel. Akkor éjjel hoz vizet mután nem szól senkinek, s azt a hamut megszitájja, úgy teszi szépen pohárba, teszi 200