Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

egy embert, lácc... a felel... ki teccik valami, hogy van. Én láttam vót egy katonát messzünnet, negyedik, fától jött az, egy katona vót. Nem tudom kicsoda, mert ezzel az emberrel, enyémmel nem beszéltem vot a katonaságja előtt. S gondokoztam - mondom - ki lehet az? Osztán: osztán találkoztunk, osztán beszéltünk, mind ő hazajött az ármátától, katonaságtól." "Újesztendő éjin, tizenkettőkor. Kell egy nagy oglinda legyen, s tiszta csórén, anyaszült csórén kell üljön a lány, hogyha legény veszi el, akkor elé kell állni ujján legény... kalapba, s elé az oglindába. Ez, ha vadánül (özvegyen) veszi el... akkor elé csak kalapba, s nincsen virág a kallapjába... S a leány tudja, ki veszi el, de pózál (itt: megjelenik, mutatódik) elé az oglindába, ki elveszi azt... Ni... ezt én es halltam, de nem láttam, csak halltam! Itt a faluba mondták: anyaszült csórén kell az oglinda előtt ülni! S akkor az, kit el akar venni... ki van rendelve az Istentől... az akkor megtetsződik az oglindába... ki veszi el ezt. Legény veszi el, vaj ember veszi el? Ha van virág a kalapjába, akkor legény veszi el, s ha nincs, akkor vadána. Kivette felesége... meg van halva. (Külsőrekecsin, 39 éves asszony, 1991.) "Oglinda elejibe, s még, még el kell vegyen egy oglindát, s tarcc egy gyertyát, de most nem tudom, melyik oglinda felé. S még ezt... nem tudom, miket kell monggy ott, nem tudom ezeket." (Lujzikalugar, 20 éves legény, 1988.) "Halltam, hogy tesznek két tükröt, ahogy mon... két tükröt egymásután, aztán néz belé, s akkor lát kilencet eléfelé, s akkor meglássa a leány, ha belenéz, akkor meglássa, ki lesz az embere." (Lécped, 67 éves asszony, 1989.) "Egy oglinda hátúi, s egy elől. Egy oglinda hátúi, s egy elől. Ha lány es... meg lehet csinálni... legény es, lány es. Legény meglássa a leányt, s a leány meglássa a legényt. Ez igaz. Há!... ezt este, éjen... ezt akkor csinálják ezt. Ezt az oglindával... újesztendő... újesztendő ménen túl a másikra! Ezt az újesztendőben csinálják, ezt. Mikor belenézett az oglindába, belenézett így, direkt, egészen az oglindába, vannak valami... valami... átalnéz egy kamerán (termen), átalnéz más kamerán, egy ablakon. Megmutitódik egy ablakon. Azt, akit ő gondol, megmutitódik egy ablakon... S akkor ő meglátta! Akkor ő meglátta kicsoda, meglátta ki... csak ennyi! Hallja-e? Ennyi. Meglátta, reaismert, s ennyi. No... ez az. Há!" (Lécped, 72 éves asszony, 1990.) "Újesztendő estéjén a lány, mellik férjhez akar menni, ment el egy olyan öregebb asszonyhoz. Akkor az tette tükröt, pohárba tett vizet, akkor benézett 197