Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

Moszt felküldtek engem a hiúra (padlásra), lehúztam e pújt (kukoricát). (Kukoricát hozott a lány, avval babozott az öregasszony.) Nem tudom, magáék, hogy mondzsák neki, e én mondom; szuszka púj. (Csöveskukorica).Sze... az a bába mind tanácsolgat vala népekkel... igy ni ...olvaszott oda... nem tudom hány szemet, harmincat, sze nedzsven... nézegettem oda, igy ni. Sz az a bába mind tanácsolgatott, csánt azoknak a pujoskáknak igy ni, meg igy ni, igy ni... sz utána háromcor kiválasztotta, hagyott egy grámádicskét, sz kettőt kihúzott erre, sz utána sánt... igy ni! Idetett nédzs szemet, ide nédzset, sz... ultimo (utolsó) elmaradt edzs, edzset tatt ide. Ennél isz elmaradt kettő, tette ide. Ennél, há, húzta, elmaradt három, tette ide, vaj három, maradt nédzs. Sz annyat tett. Eszmint el, mászikat esz elvegyített, eszmint csánt igy ni! Eszmint tette ide, tette ide, sz még háromcor csánt igy! Háromcor! Ult kilenc. Sz akkor mondta annak, márnának húgának - de nem tuttam, hogy ültek azok a babok, hány vult... nem tudom, hogy jöttök... Mondzsa: húzd csak el! - mondzsa - hol hova ménen a gyermekem? - mondzsa: "Moszt... ö... hol jár a dzsermeke?" Újfaluba kijárt egy lányhoz. Mondzsa: Ti gyermeked veszi lányt vizmellönnét - mondta a nép (asszony). "Vizmellönnét!" De ez (a húg) mondzsa márnának: "nem tud semmit! Paraszt! - mongya nem tud szemmit!" Még húzta háromcor: "Ti dzsermeked vizmellönnét vesz! - mongya. Elhúzta háromcor. "Immá húzd csak el lányomnak!" Lánynak isz vúlt szeretője, mindcsak Szabófalába. Eszmint údzs húzta el bába (öregasszony). Négyet údzs... Mikor... még elhúzta lányának isz. Mondzsa: "Ti lányod adódik el! Haddzsa el falut, ménen bé mászikba!" Eszmint mondzsa márnának, a márnának a húga. Mondzsa én márnámnak: "Mem tud semmit Te!" Udzs volt! Lánya elment Jugába, sze fia elvette az Újfaluból! Nem, nem vette el Újfaluból, elvette vizmellönnét, Kelgyestből! Jén vúltam kisikeske... jén vúltam kisikeske, sze... ezt lehet megmondzsam akárkinek údzs vúlt! Láttam, hogy sánta, igy ni! Az a nép. Dorsi (nagyon) jól tudott. (Mindent előre jól megmondott.) Iszmerte azokat, mik elmaradtak. Dorsi iszmerte! Há! Tyár! (igazán) údzs vúlt, na. Údzs adta el a lányát, hogy megmondta az a nép. Há!" (Szabófalva, 63 éves asszony, 1990.) 186