Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Pozsony Ferenc Kolozsvár: Vallásos tárgyak egy moldvai csángó család környezetében

vásárolták a család tagjai. Mivel Erdélyből és Magyarországról sok vendéget fogadtak 1989. előtt is, azok általában rózsafüzérrel, szentképekkel viszonozták a család vendégszeretetét. A család vallásos tárgyi környezete nem különbözik szembetűnően a falubeli többi családoknál tapasztalható állapotoktól. Az idősebbek vallomása szerint régebben jóval kevesebb színes kép, dombormű és szobor volt a házakban. Legtöbbször az úgynevezett szentsarokban volt egy kereszt, olvasó, két gyertya, két-három szentkép, szenteltvíz, nyírfaág, búzakalász és Biblia meg imádságoskönyv. Az 1970-es évektől a divatnak is nagy szerepe volt abban, hogy a falakat teljesen beborították a szakrális jellegű tárgyak. Ezek sorában kevés rendelkezett már az interiorizált vallási jelentéssel. Legtöbbjük csak díszítő funkciót tölt be. A moldvai csángó családok lakáskultúráját egészen az 1960-as évekig a szigorú funkcionalizmus, visszafogott, mértéktartó díszítettség jellemezte. A falakat halvány kékre meszelték, néhány őszi, érett színű szőnyeggel, lécserrel vagy csergével díszítették, s az említett módon állították össze teljesen funkcionális tárgyakkal a szent sarkot is. Ez a kiegyensúlyozott lakáskultúra fokozatosan megbomlott, s uralkodóvá vált a túlzsúfolt díszítettségre való törekvés. Ez a textíliák formai változásában is megfigyelhető. A régi csíkozott, mértani díszítőmotívumok helyét átvették a disszonáns színezésű, nagyméretű florális elemek. Ezzel egyidőben jeleznünk kell, hogy a színes, különböző méretű vallásos tematikájú képek is nagyon csekély esztétikai értéket képviselnek. Legtöbbjük a szentimentalizmus, az érzelgősség és a giccs határát súrolja. Ez a tendencia megfigyelhető a moldvai románok lakáskultúrájában is. Az utóbbi évtizedekben a földtulajdon értéke megcsappant. A társadalmi hierarchia szempontjából a díszes lakóháznak megnőtt a presztízshordozó, szerző értéke és szerepe. Valósággal tobzódnak a szobák díszítésében. Megjelennek az úgynevezett cseppkőmennyezetek és az ezüstözött meg aranyozott mintás falfestés válik uralkodóvá. Éppen ezért a szakrális tárgyakkal is túlzsúfolt lakásdíszítést egyrészt divat jellegű folyamatnak érzem. Másrészt a moldvai csángók házaiban megfigyelhető, hogy a legfiatalabbaknál sem szűnt meg a szent sarok, csak ez még zsúfoltabb, színesebb, giccsesebb formákat nyert. Például megjelentek a műanyagból készült színes virágok, elektromos árammal működtetett színes lampionfüzérek a szobrok feje körül, sokszor másfél méter hosszú óriás rózsafüzérek stb. Mégis elmondható, hogy ezeknek a tárgyegyütteseknek a vallásos funkciója nem üresedett ki teljesen. A moldvai csángóknál tehát, még a legfiatalabb 179