Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

P. Daczó Árpád Lukács OFM Fogaras-Dés: Napkelte-nézés Csíksomlyón

Képzeljük el! Ott voltam Csíksomlyón mint hivatalos őrzője a kegyhelynek 1957-től 1970-ig, 13 és fél évig, és soha, senkitől még nem is hallottam, hogy mi történik ott kinn a hegyen! Sem elődeim, a barátok, sem a világi papok, se senki, de senki erről soha, sehol nem beszélt! A barátokat és a papokat menti az, hogy a búcsúkkor, a gyóntatásokkal és a hívek lelki kiszolgálásával vannak elfoglalva. Amellett pedig semmiféle néprajzi ismeretben nem részesülve, ami a tételes vallási tanításon kívül volt, azzal nem törődtek, vagy egyszerűen a babonás hiedelmek világába sorolták, amik ellen aztán még küzdöttek is. így történhetett meg az a különös valóság, hogy a hivatalos egyház tudta nélkül, az ájtatos nép annál csökönyösebben járta immár ezer éve és járja most is ezt a papnélküli búcsút! 1985 óta már négyszer voltam kinn én is a hegyen. Hogy mi történik odafenn? Arról a Keresztény Szó 1991.20. a pünkösdi, a csángókról szerkesztett számában közölt ismertetésem alapján, legalább ennyit tudjunk. Népünk legarchaikusabb rétege, a moldvai és a gyimesi patakok csángó népe, társulva Gyergyó, Csík, Kászon peremvidékének népével, és az Erdély minden részéből Csíksomlyóra jött, eziránt érdeklődő búcsúsokkal, pünkösd vasárnapjának hajnalán, a Kis-Somlyó hegy keleti oldalán, a napkeltét nézik. Azt látják, hogy a Csíki havasok mögül felbukó nap tüzvörös korongja egyszercsak ketté válik. A hasadékból kirepül a Szentlélek madara, repecsél (repdes: csángó szó), és szórja magából a tüzes lángocskákat. Azok pedig szállnak, szállnak, rá a fákra, az egész erdőre és az emberek fejére. így jön el a Szentlélek. Mások Krisztus arcát látják meg a napban, vagy magát a feltámadt Jézust. Vannak, akik Máriát látják, vagy egyedül, vagy a kis Jézussal. Hogy mi van ott a hegyen ilyenkor, azt valóban látni kell! Látni kell az elrévült, extázisba esett arcokat. Magam nem nézhettem sokáig a Napot, mert könnyezni kezdett a szemem. Sértette a Nap fénye. Inkább az elrévült, extázisba esett arcokat figyeltem. Még nem is pillogtatnak olyankor, annyira a Napra mered a szemük. Az egyik embert meg is kérdeztem: - Nem sérti a fény a szemét? - Hogyan sértené? - felelte. - Még jól is esik nézni a Napot! Egy moldvai asszony, a tüzes nyelvek helyett színes gömböket látott leszállni. Egy melléje is ereszkedett. Amikor megérinteni akarta, eltűnt. Van egy adatom, egy Hidegség-pataki öreg bácsitól: - Ha pünkösd hajnalán nem látom meg a felkelő Napban a Szentlélek eljövetelét, nem ér semmit a somlyói búcsú! Egy ilyen 15 percre korlátozott előadás keretében ennél többet nem mondhatunk. Mondják el majd róla a többit azok a müvek, amiket erről egyszer már meg kell írnunk! Erről, a talán egész Európában egyedülálló jelen172