Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Tánczos Vilmos Kolozsvár: A moldvai magyarok búcsúvezetői

Asszonyok Pusztinából, 1991. Az 1940-ben meghalt „öreg deák" sírkeresztje a pusztinai temetőben Arra is volt példa, hogy vezető nélkül indultak a Kis-Somlyó hegyére, ilyenkor csak román egyházi énekeket énekeltek. A keresztút)arás rendszerint a Csíksomlyóra való megérkezés másnapján, azaz szombaton kezdődött, hiszen a megérkezés napján, pénteken a moldvaiak a gyónásukat kellett elvégezzék, meg kellett látogatniuk a kegytemplom oltárán álló Mária-szobrot, majd az éjszakai szállás felkeresése következett. A csángók között általános az a hit, hogy bűnös lélekkel nem lehet felmenni a "szent hegyre", amelyen a "Szűzanya kiadja csudajeleit": "Vót edzs dzsermek. Khiár (=éppen) ő mondotta, hodzs mit pacilt (=hogy milyen baj történt vele), mikor odaért hul a legnadzsobb keresztnél kezdik a keresztutat. Ott lenn még minsen akkora hedzs, de ő nem tudott elérni makár (=legalább) a nadzs keresztig. Udzs mikor edzs látotlan kéz nyomta vissza. Megerőlködött vaj nésszer-összör. S az emberek monták: - Ne máj (még) kénlóddzsál, menj, s dzsonjál meg! - S akkor a legén elment, megdzsont, s osztánd es áldozott, s ki birt menni."

13 Jancsi Ilona csoportja a keresztutat szombaton és pünkösdvasárnap hajnalán is elvégzi. Szombaton ez hat-hét óra tájban történik, hogy a reggeli misére visszaérjenek. Pünkösd napján ellenben a csángó csoportok ennél jóval korábban indulnak, mert napfelkeltekor a hegy csúcsán álló Szenvedő Jézus ká154